Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 1. szám - HORIZONT - Schalk Gyula: Csillagok között az élet nyomában

rendelkező bolygó. Egyedül a Mars fizikai viszonyai közelítik meg a földi viszonyokat, de tömege csak tizedrésznyi, és rendkívüli vízhiánya, valamint alacsony átlaghőmérséklete aligha kedvez a földi fogalmaink szerinti élet kialakulásának.

*

„Ha szabad ég alatt leszünk egy nyári éjszakán, fordítsuk tekintetünket az égbolt felé' Majdnem függőlegesen fölöttünk ragyog az északi égbolt legfényesebb csillaga: a Vega a Lant csillagképben, huszonhat fényév távolságban, közel ahhoz a ponthoz, ahonnét a magunkfajta rövid életű teremtmény számára már nincs visszatérés. Ezen a kékesfehér jelzőponton túlra elküldhetjük eszünket és testünket, de szívünket soha. Mert soha ember nem veheti útját a Vegán túlról hazafelé abban a tudatban, hogy üdvözölheti azokat, akiket ismert és szeretett a Földön.”

(A. C. Clarke)

A. C. Clarke lélekbe markoló és elgondolkodtató sorait olvasva önkéntelenül merül fel a kérdés: Vajon érdemes-e akár csak eddig a pontig is elmenni az embernek! Ha egyszer majd birtokunkban lesz (!) a fénysebességet megközelítő sebességgel száguldó űrhajó, és kicsiny lesz számára a Naprendszer térsége, merre vesszük utunkat? Talán éppen a Vega felé vagy más csillagok irányába hatolunk idegen naprendszerek felkutatása céljából! Egyáltalán vannak-e idegen naprendszerek, és ha igen, mit tudunk, mit tudhatunk meg róluk? Vagy talán még a csillagközi térbe kiszóródó űrhajóink előtt is örökre zárva maradna az élet kozmikus kapuja! Ez ma a csillagászati kutatások egyik legizgalmasabb kérdése.

Bolygórendszer keletkezését megfigyelni ezideig még nem tudtuk. Egyetlen olyan csillagról tudunk, amely körül gyanítjuk, hogy éppen „napjainkban” keletkeznek bolygói. Ha a bolygórendszerek keletkezése általános, akkor igen nagy a Galaxisban levő bolygók száma. Ha azonban az ilyen rendszerek csak véletlen, kozmikus katasztrófák, csillagösszeütközések termékei, akkor számuk csak elenyészően csekély lehet.

HA MINDEN TÁVOLI EXTRAGALAXISBAN CSAK EGYETLEN OLYAN CSILLAG AKAD, AMELY KÖRÜL BOLYGÓK KERINGENEK, ÉS CSAK EGYETLEN BOLYGÓ, AMELYEN AZ ÉLET KIALAKULT, MÁR AKKOR IS A LÁTHATÓ UNIVERZUM SZÁZMILLIÓ PONTJÁN VILLANT FEL AZ ÉLET, ÉS MÉG KÉSZAKARVA SEM KERÜLHETŐ EL AZ A GONDOLAT, HOGY A BOLYGÓRENDSZEREK SZÁMA AZ UNIVERZUMBAN IGEN NAGY! Természetesen arra számítunk, hogy a bolygórendszerek száma egy-egy csillagrendszerben, így Galaxisunkban is — több, mint egy. És arra is, hogy a Nap környezetében bukkanunk életet hordozó bolygókra. Ha százezer fényév hosszanti Galaxis átmérőt tekintjük, akkor itt a környezet kifejezés 10—50, maximum száz fényévet jelent vágyainkban, mert minél messzebb kell a térben kinyúlnunk, annál messzebb kell időben is visszamennünk. E két tényező egymástól el nem választható. Eddig a Nap környezetében levő 56 csillag közül nyolc esetében mutatták ki, hogy bolygórendszerrel rendelkezik. Ez a vizsgált csillagok hét százaléka. Ezt Galaxisszerte érvényesnek tekintve igen megnőnek az élet galaktikus esélyei. Sajnos, a bolygó- rendszerek puszta léte még nem elegendő alap az élet hordozására. Meg kell lenni felszínükön az élet csillagászati alapfeltételeinek is. Ezeket a Földnél felsoroltuk. Emellett a csillagok sem alkalmasak válogatás nélkül az élet támogatására. Csak Naptípusú csillagok jöhetnek számításba. De a csillagok óriási száma még így is elegendő teret biztosíthat az életnek. Tízmilliós nagyságrendben számolhatunk élethordozó bolygókkal.

Ez az a tény, amely a halott Naprendszer és a csillagok roppant távolsága ellenére is további kutatásra bátorítja és jogosítja a csillagászatot, mert korunk legígéretesebb felismerése éppen az, hogy a tér végtelen mélységeiben a Földön kívül még sokmillió otthona lehet az életnek.

*

„Az ember az egyetlen lény, akit zavar az idő, és ebből a nyugtalanságból származik kifinomult művészetének nagy része, vallása java része és majdnem egész tudománya.”

(A. C. Clarke)

Az eddig leírtakból kiindulva a fantasztikus irodalom szinte korlátlan szélességűre tárja az élet kozmikus kapuját. Az űrhajókat ma már idegen naprendszerek bolygóira vezérlik, idegen lényekkel benépesült égitestek felé úsznak sokezer éven át a Föld képviselői, és nemzedékek váltják egymást a fantáziaszült, Földtől elszakadt, minden kényelemmel felszerelt óriás űrhajók labirintusaiban. És mintha valamiféle demográfiai robbanás járta volna át a kozmoszt, bárhol szállnak is le ez írói képzetekben megépült űrhajók, mindenütt élőlényekre bukkannak. Hovatovább nem marad már üres bolygó a Galaxisban sem. Az űrhajókon született gyermekek csak hírből ismerik a Földet, melyre ha egyáltalán életük során megérkeznek egyszer, csak mint öreg emberek tehetik meg azt. Halottaikat az űrben temetik el. Az idők végtelenségéig keringenek a csillagközi térben az elhalt űrhajósok tetemeit tartalmazó urnák.

59