Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 6. szám - SZEMLE - Horpácsi Sándor: Gergely Mihály: Röpirat az öngyilkosságról - Bessenyei György: Gerő János két regényéről
Gergely Mihály: Röpirat az öngyilkosságról Nagy figyelmet keltett, szenzációt jelentett az 1969. decemberében egy Kortársban megjelent riport (Vasárnap a Rózsák terén). Ezután már nem dughatjuk homokba a fejünket. Gergely Mihály statisztikai adatok özönével bizonyítja, hogy az öngyilkosság területén 50—100 év távlatában is elsők voltunk Európában. Izgalmas és megfejtendő kérdés (több éves munka szociológusoknak, pszichológusoknak), hogy mi ennek az oka. Tényleg „fájj” sajátosság-e, vagy a magyar történelem viszontagságainak egyfajta eredménye-e? Gergely Mihály — érhetően és indokoltan — a jelenre koncentrál, a megmenthető és megmentendő emberéletekre, akikért mindeddig — tudatlanságból-e? közömbösség miatt-e? — nem sokat tett a társadalom. Neu- raszténiás századunkban egyre több ember belső egyensúlya billen meg (G.M. sokoldalúan elemzi az okokat), szükségessé vált, hogy a társadalom intézményesen is, szervezetten is segítsen a bajba jutottakon. Az önmagával és a világgal megha- sonlott ember egyedül nem tud úrrá lenni szorongásain. A szerző a megelőzés megszervezését sürgeti — ez a nehezebb! —, és elengedhetetlennek tartja az öngyilkosságot megkísérlők utógondozását. Szocialista társadalmunk — céljaiban és programjában eddig minden idők leghumánusabb társadalma! — nem mondhat le egyetlen emberéletről sem! „Odafigyeléssel”, nagyobb tudatossággal, a gazdasági, társadalmi erők némi átcsoportosításával (sokszor nem is nagy dolgokról van szó!) meg lehet előzni azt, hogy a gyengébb idegzetű vagy teherbíró képességű embertársaink eljussanak a szakadék széléhez: az ön- gyilkosság gondolatáig. Gergely Mihály nyomatékosan felhívja a figyelmet néhány neuralgikus pontra, ami — az esetek nagy százalékában — kikezdi az idegrendszert, demoralizálhatja, össze- roppanthatja az embert. Ilyen pl. a munkahelyek légköre (amelyért G.M. egyértelműen a vezetőket teszi felelőssé!!), a lakásviszonyok, a családi körülmények. Ez utóbbiba „nem lát bele”, nem is igen szólhat bele a társadalom. De segíthet és segítenie kell a magányosok helyzetén. Ilyesztően magas az elhagyott öregek és a magányos nők száma. Ezek az emberek kétségbeesésükben („nem kellek senkinek”, „teher vagyok magamnak is, másoknak is”) gyakran fordulnak önmaguk ellen. Rajtuk csak akkor segíthetünk, ha félretesszük a hagyományos álszemérmet (tulajdonképpen közöny!) és tapintatosan ugyan, de tényleg beleszólunk az életükbe, alkalmakat teremtve, hogy alkotó kapcsolatban kerülhessenek a társadalommal, emberekkel. (Hányán tengődnek albérletekben, üres lakásaikban, kutyáik, macskáik társaságára kényszerülve, kényszerítve riadt magányosságukban ?!) Évi 3000 „sikeres” öngyilkosság, a 20—25 000 kísérlet ijesztően nagy szám. Egy-egy nagyközség illetve kisváros lakossága. Igaza van Gergely Mihálynak, amikor érettnek, eléggé felnőttnek tartja társadalmunkat ahhoz, hogy ezt a számot csökkentsük. HORPÁCSI SÁNDOR Gerő Dános két regényéről Ez a két regény szerencsésen került egymás mellé. Az író két lényeges és jellemző tulajdonságát mutatják; a szenvedélyes, cselekvésig is eljutó érdeklődést, s egy sajátos, irodalmunkból már-már kivesző líraságot. E két tényező természetesen nem két különálló, hanem egymásba átjátszódó, s nagyon is összetartozó dolog. A TÉVEDNI EMBERI DOLOG c. regényben két, egymással nem is érintkező emberi sorssal ismerkedjünk meg. Az első földbirtokos családból szármaszó férfi, aki „belátás” alapján lesz híve a szocializmusnak. Nem lihegi túl, mint a messziről hirtelen jöttek, s nem képmutató opportunista, aki arra vár, mikor ránthat kést az addig szolgált hatalomra. Észérvek, tények győzik meg. S e szerint cselekszik dolgozik, legjobb tudása szerint. Származása miatt egyre jobban félreszorítják, s végül élete mélypontjáról baráti kéz s a politikai helyzet változása — felemeli, s mindent visszakap, amit elvesztett. S ekkor jön az ellenforradalom, amikor szinte maga előtt is elleplezett indokkal, belekeveredik egy lövöldözésbe, sebet kap, s nyomorultul elpusztul. A másik életút merőben különbözik ettől. Nyomorúságos körülmények között vergődő szobrászművésznő végre kiállítóteremhez jut. Hatalmas sikert arat, nem kis részben az író közreműködésével. De már a Képzőművészeti Alap nem veszi fel, mert — tagzárlat van(!). Ennek következtében még társadalombiztosítása sincs, jövedelme nem lehet. Számkivetettebb tagja társadalmunknak bárkinél. Az író — ti. a regénybeli író — keserves küzdelem útján mégis eléri-ki- harcolja felvételét. Sajátos módszert mutatott itt számunkra Gerő János. S könyve annak ellenére, hogy személyes vallomások által tolmácsolva kerülnek elénk, mégis valóságként hatnak, Azzal, hogy az író épp e szerencsés módszerrel kerülte ki azt, hogy ter94
