Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 6. szám - SZEMLE - Horpácsi Sándor: Gergely Mihály: Röpirat az öngyilkosságról - Bessenyei György: Gerő János két regényéről
jengős leírásokkal és magyarázatokkal bizonygassa igazát. Állításainak, kommentárjainak hitelét pedig megteremti a két életút kitűnően előadott — s főleg megkomponált tényanyaga. Mindkét sors — essenek bármily távol egymástól — egyértelműen a káderlap és az ember, a szabályzatok és az ember egymástól való távolsága ellen küzd. Az író szerepeltetése nemcsak s nem egyszerűen összefogó-kommentáló. Hanem több annál: állásfoglaló. S a szobrászművésznő sorsa esetében sem azt mutatja, hogy csak egyéni, kiskapukat kereső úton lehet „valamit elérni”, hanem azt, hogy a szabályzatokon belül emberek vannak, akiknek élnie kell az adott lehetőségekkel. Másokért. Ügyekért. „Miért ilyen közömbösek az emberek bizonyos anyagi jólét elérése után. Eszükbe sem jut, hogy mások bajban lehetnek, támogatásra szorulnak!” — kérdezi — nem önmagától, tőlünk. Napjaink egyik legelterjedtebb közbetegségére utalva. S a diagnózis ez esetben félgyógyulás. A TÉGLAPOROS SZERELEM is „rendhagyó” regénynek tekinthető. A nyomor szerelmet pusztító, lelket ölő szerepéről már sokat írtak. De arról, hogy a nyomorban is megmaradhat a szerelem, legtöbbször csak a népbolondításból pénztcsináló iparosok hazudoztak. Hogy ezt a feladatot megoldja valaki: annak írónak kell lenni. Gerő Jánosnak ez sikerült. Szerelmespárjának embertelen körülmények közötti napjait megszépíti a szerelem. S hogy a regény mégis a valóság határain belül marad! Ott. Mert Mariska meghal, mielőtt a nyomor a szerelmet elfakítaná. Rákban, mely egyelőre még szegény és gazdag közül válogatás nélkül szedi áldozatait, mely ellen a drága professzorok s kórházak sem védenek. De éppen ebben a mélységben, a minden „józan ész” ellenében kicsírázó, kihajtó szerelem s a tragédia együtt adja a valóság teljes képét. Az író nem a szerelem pusztulását, hanem erejét akarta megmutatni. De, ha realista akart maradni, akkor félbe kellett szakítania addig, amíg a naponta bekopogtató szükség, gond, betegség meg nem rontja. A nyomor így látszik igazán gyalázatosnak, s a szerelem igazán hatalmasnak. Valami olyan meleg, beleérző lírával rajzolja Gerő János Sanyi és Mariska szép szerelmét, hogy lehetetlen nem gondolnunk Mórizc Zsigmond egyik legszebb remekére, a Pillangóra. Ott sem elsősorban a nyomor rútsága, hanem a szerelem szépsége lázit. S Gerő János korábbi írásaiban, elsősorban a Boriszban láttuk már ennek a törekvésnek a kezdeteit. Most sürgetve várjuk a folytatást. BESSENYEI GYÖRGY f Mf/for, 8S_% ,b . .a: Értesítjük Kedves Olvasóinkat, hogy decemberben Petőfi különszámunk jelenik meg. Vallomások, verselemzések, tanulmányok olvashatók a folyóiratban. 95
