Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 5. szám - JEGYZET - Fábián László: Ifjúság, státuszjelképek, ideálok

Lódenkabát és verkli

A felnőtt társadalmat a beérkezettek társadalmának is nevezhetjük, ahol mint mondottuk, igen nagy szerep jut a presztízsnek, olyannyira, hogy presztizsigényükön keresztül akár manipulálhatók is. Beérkezettségüket minden esetben bizonygatni is kívánják, s ebben a bizonytalanságban nem nehéz észrevenni a félelem és védekezés mozzanatait. A státus bizonygatása, a tekintély manifesztálása a presztízsen keresztül a hatalom megragadására irányul, amely hatalom aztán biztonságos védelmet kínál a státus megőrzésére, illetve segítséget nyújt az előbbre lépéshez. A státus bizonyga- tására különféle, a hierarchiának megfelelően megválasztott jelképek szolgálnak, amelyek éppen a hierarchiában nyerik el látszaterejüket, s nyújtanak bizonyos fokig védelmet hordozóiknak. S hogy látszaterejük is csak a hierarchiában születik, legyen szabad egy példát hoznunk: a cigarettázó gimnazisták a felnőttekhez való tartozásukat szeretnék bizonyítani a dohányzással (itt a cigaretta státusjelvénynek minősül), de rejtezkedni kényszerülnek, s csak a deviáció enyhe formájára szolgáltatnak példát. Mi lehet hát státusjelvény, merülhet föl a kérdés. Elvileg minden.

Pusztán fiatalok státusjelvénye a farmernadrág, amely vagy másfél évtizede nemzetközi érvénnyel bír. Divatnak már szinte nem is nevezhető elterjedtsége, hosszú élete miatt. Valaha munkaruha volt, s talán mindmáig hordoz valamit eredeti funkciójából; ha mást nem, a fiatalok állandó készenlétét akár kétkezi tevékenységre is. Politikai tartalmai njncsenek, hordja baloldal, jobboldal vagy az politikailag közömbös fiatal egyaránt. Ara állandóan reális értéke fölött van nyugaton is, keleten méginkább. Pontos és világos megkülönböztetést jelent a hagyományos pantallóval szemben (ebben az értelemben szubkulturális, mivel kilépett az általánosan elfogadott kultúra kereteiből), másrészt szerencsésen nivellál egymáshoz közeledő fiatalokat. Korántsem aposztrofálhatjuk lázadónak vagy tiltakozónak, miként a hosszú hajat, a körsza- kállt és a gyűrött katonainget. Mert Che „divatja” is átívelt földrészek, társadalmi berendezkedések fölött, szakállt és hosszú hajat növesztettek a ritkás szőrzettel megáldott japán fiatalok csakúgy, mint az angolok, magyarok és franciák. Jelkép ez is, leginkább a baloldali radikalizmus jelképe.

A hippi életformája deviáció, léte teljesen szubkulturális. A különböző státusjelképek identifikációs (azonosulási) törekvéseket is jelölhetnek. Ma a nagyobb ipari centrumokba áramló vidéki fiatalok beilleszkedése komoly gondot jelent. Erre a beilleszkedésre azonban a fiatalnak feltétlenül szüksége van, enélkül jó közérzetet, társadalmi aktivitást nem lehet kialakítani. Gondoljunk bele, hogy a különböző deviáns csoportok (galerik) milyen gyakran kapnak utánpótlást ezeknek a fiataloknak a köréből.

Egészséges társadalomban a közösség minden becsületesen dolgozó tagja sikereket érhet el, úgy is mondhatnánk: folyamatosan biztosított számára a lélektanilag annyira fontos sikerélmény. (A siker jelentősége, természetesen deviáns helyzetben sem csökken; sikereket föl kell mutatni a galeriben is, csakhogy azok természetükben megfelelnek a galeri szellemének.) Ma a fiatalok ezrei hordozzák magukkal a gitárt, amely a gyors fölemelkedés, hírnév, anyagi jólét jelképe. Akárcsak a futball-labda. Mindkét eszközzel viszonylag könnyen, kisebb energiaráfordítással lehet sikert elérni, s a felnőtt társadalom nemcsak hogy teljes jogú, de agyon kényeztetett tagjává avanzsálni. Miután mindkét jelkép az anyagi jólét szimbóluma, karakterükben inkább a felnőtt társadalom státusjelképeihez (gépkocsi, lakás, klubosdi stb.) hasonlítanak, azzal rokoníthatók.

Ugyancsak a felnőtt társadalom hierarchiájába való beépülési óhajt szimbolizálja a — kivált fiatal értelmiségiek körében — divatos kettős házasságkötés. Mert a szü78