Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 5. szám - HAZAI TÜKÖR - Hegyi Imre: Ki a szegény, ki a gazdag?

— A férje mennyit keres?

— Kettőezerötöt. . .

— És ön?

— Ezerkettőt. Maga azért jött mihozzánk, hogy szegénységet talál — nyomort, de én merem állítani, én boldogabb vagyok a leggazdagabb embernél.

— Üdülni volt-e?

— Nem. Soha nem voltunk üdülni.

— Külföld?

— Külf...? Olyan .. . olyasmi nincs nálunk.

— Ruházkodás?

— Van egy prémgalléros télikabátom.

— Ékszer?

— Csak a jegygyűrűm és a karórám— semmi más.

— Jármű?

— (Férj:) Semmi, még egy biciklink sincs.

— Viszont van helyette tizennégy gyerek.

— (Nő:) Igen ... az, ami kárpótol mindenért — külföldi útért, esetleg nercbundáért, a .. . töménytelen pénzmennyiségért, amiről álmodik az ember (elneveti magát), mondjuk az ötös találatért.

— Kivel cserélne az életben?

— Senkivel. Senkivel az égadta világon.

— Pedig most, látom, megint mosáshoz készül . . .

— Igen, naponta két doboz Biopon fogy el . . .

— Aztán jön a fürdetés . . .

— Már a Zsuzsi, Jutka, Gáborka egyedül fürödnek. De viszont a Győzi, Attila, Árpi, Rita, Csaba, Andriska, Jánoska — ők rászorulnak . . . hogy, hát igen ... az anyai kéz fürdesse meg őket, a szivacsot, hát bizony van, mikor . . .

— És a legnagyobbak, aztán már csak este 11 óra felé . . .

— Hát van, amelyik 11 óra felé . . .

— És a szülők éjfélkor jutnak a fürdőszobához.

— Nagyon sok esetben úgy van.

*

(Magas, kemény arcélű, 40 év körüli ember; buszra várakozik.)

— Fizetése?

— 2800 forint.

— Hányán élnek belőle?

— Négyen.

— Szegény vagy gazdag?

— Gazdag.

— Enyhén szólva hihetetlennek hangzik, de el sem fogadom, míg be nem bizonyítja . .

— Én a gazdagság érzetét nem anyagiakhoz kötöm, nem autóhoz, telekhez, vagyonhoz, hanem jó közérzethez. Ez pedig nekem megvan. Abból adódik, hogy azt csinálom, amit szeretek.

*

(A társasági élet egy bohém alakja, 30 év körüli értelmiségi ember.)

— Mi az a létminimum, amelyikkel megélhet egy fiatalember?

— Nálam ez annak a függvénye, hogy mi az az anyagi létminimum, amennyivel engem a környezetem még elfogad. Én hajlandó vagyok majdhogynem remetei szegénységben élni, hogyha mosolyognak rám emberek, barátaim maradnak, hajlandók velem

65