Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 5. szám - HAZAI TÜKÖR - Hegyi Imre: Ki a szegény, ki a gazdag?
Kétszer, ami jön, összevissza. Gulyásleves, pörkölt, mikor hogy ... — És hol lakik? — Itten a rácsnál... (két kuka között). — Nincsen lakása? — Nincs nekem ... már itt alszok vagy húsz éve . . . már ismernek itten ... — Szóval itt, a szabad ég alatt, a Kelefi pályaudvar egyik fala tövében, két kukatartály mellett, itt éli az életét? — Úgy van . . . itt. — Hogy lehet ezt így kibírni? (Válasz nincs.) És senki sincs, aki befogadná? — Nincsen senki se. — Tehát a ruhatára az, ami magán van ... — Ez minden, ez . . . — És a lakás ez a láda, amin ül, és itt él .. . — Itten. — Miért nem vállal munkát? — Öreg vagyok, van egy sérvem, és evégett nem tudok. — Éjjeliőr is lehetne, nem? — Hát engem nem vesznek föl. — Miért? — Mert nincs bejelentett lakásom. — Ahhoz mi kellene? — Pénz, hát ez természetes. És ezért nem bírok ... — Hát akkor a kör bezárul: a lakáshoz pénz kell, a pénzhez lakás. — Hát ezaz... — Családja? — Az nincsen, nem is volt. — Teljesen magányos? — Magányos. — Hát mégis: mit vár az élettől? — Hát, mostmár semmit se, azt, hogy meghaljak és kész. Ennyi az egész. — A maga életében előfordultak-e gazdag emberek? — Sohase. — Barátai vannak-e? — Nincsenek, nem foglalkozok senkivel. * (Fogorvosi váróterem. Kese hajú, nyegle modorú fiatalember, magazinokat lapozgat.) — Életkora? — Huszonhét. — Szakmája? — Tetőfedő. — Havi átlagkeresete? — Havonta 8—10 ezer. — Szegénynek vagy gazdagnak érzi magát? — Hát az mindig attól függ, hogy mikor kapom meg a pénzt. Ha éjszaka, akkor szegénynek, ha nappal, akkor gazdagabbnak. — Ehhez magyarázat kell. — Ezt úgy értelmezem, hogy ha pénz van nálam, már mondjuk nem a lakásomban, hanem ha valahova megyek pénzzel, az a tudat, hogy pénz van nálam, nem érhet semmifajta meglepetés, mert pénzzel mindent el tudok intézni, a portás a földig lehajol, az üzletvezető természetesen a legelőkelőbb kiszolgálást biztosítja, hogyha előre beígérem nekik a borravalót. — Hát pénzzel minden elérhető? — Pénzzel majdnem minden ... — Érzik-e körülötte azt, hogy gazdag? — Szerintem igen. — Miért? — Teszek róla. — Mik ennek a gazdagságnak az ismérvei? — Például, hogy én meghívom az egész társaságot, és akkor körülöttem nyüzsögnek, tudják azt, hogy én fizetek mindent. — A társaságban mindig vannak hölgyek? — Igen, vannak és mindenki meg szokott vacsorázni, nem egyszerűen kis pacalpörköltet, hanem tálakat és komolyabb ételeket. — De hova vezet ez? Mit tud felmutatni emellett az életmód mellett mint maradandó értéket? — Semmit. De élek, és ez nekem pillanatnyilag nagyon jó. — A család? — A családdal nem nagyon tartom a kapcsolatot. Örültem, hogy megszabadultam tőlük, eleget gürcöltem és . . . — Mi lenne a számára a maradéktalan gazdagság? — Még ennél nagyobb szinten létezni. — Hogy? Mik jeleznék ezt a szintet? — Hát . . . egy villa — legkevesebb. Egy-két szoba összkomfortos vagy egy főbérleti lakás — nevezhetem így is, lenn Balatonon a nyaraló, a vitorlás, amit nem kell nyáron úgy kölcsönkérni, és azt mondani, hogy az enyém — kocsi is kell, nem rossz 62
