Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 5. szám - HAZAI TÜKÖR - Hegyi Imre: Ki a szegény, ki a gazdag?

— Azt mondják, itt a poloskák mozdítják odébb a tárgyakat. .. — Nahát annyi nincs azé . . . (Nevetés.) — És tokaji aszúra mégis telik . .. — Hát ne vicceljen. Előszedjem az izét, a poloskairtót? Az is 24 forint egy üveggel. S hetenkint elszórogatok ennyit. . . — Nem, én inkább azt kérdezem, hogy . .. — Mért nem veszünk lakást... — Igen. — Minek? Én nem is veszek, anyámék egész életükben arra dolgoztak, hogy házat építsenek. — Sükiéket hogy tartják számon a környékben szegények-e, vagy gazdagok? — Hát... nézze ... ez attól függ ... ki hogy veszi. — De önmaguktól nem vonnak meg semmit, ami étel és ital ... — Nem, nem. Eszünk — iszunk. — Mondja meg őszintén, meddig akarnak így élni? — Míg nem kapunk lakást. — Ölhetett kézzel várja? — Én nem ölhetett kézzel, nézze ... én a három szobához ragaszkodom, feles gyerekeim vannak, két fiú, két lány, a nagyobb lány 11 éves, a kisfiú hét éves . . . — De maga a társadalomtól várja a segítséget és ugyanakkor . .. — (Közbevág:) — Nekem is hozzá kell járulni, hiába van négy gyerekem. Én erre anyagilag föl vagyok készülve. — Sokszor 6—8000 forint elmegy ... — Kedves uram, magának hány gyereke van? — Egy •.. — És annak hány narancsot vagy mennyi almát vesz? — Maga vesz? — Én? — Marika, veszek? — Naponta két kiló alma, az 8,80 az apróból, nem azért, mert az olcsó, hanem apró, és kevesebbet dobnak el. Én anyagilag föl vagyok készülve a háromszobás lakásra. Elhiszi nekem? Az viszont rám tartozik ... — Ez azt jelenti, hogy Sükiné nem eredmény nélkül guberál ... — Hát biztos, hogy nem. — Mondja, van-e irigyük? (Kis gondolkodás után:) — Hát én nem tudok róla, esetleg ... esetleg néha morognak, hogy nem megyek 20 forintokat darizni az udvarba. — Mit jelent az, hogy darizni? — Hát kölcsönkérni. Mert valamikor, mikor üzemben dolgoztam én is, sokat kér­tünk kölcsön. Mert enni akkor is szerettünk. Ez a bűnünk. — No most őszintén: ha maguknak nem lenne ez a „bűnük”, akkor a saját erejük­ből lenne-e már egy szebb lakásuk? — Hogyha ötösöm lenne a lottón, akkor sem vennék házat. — Inkább megvárja, hogy adjanak ... — Én rohadt cseresznyét ettem gyerekkoromban, mert anyámék építettek, és én a gyerekeimmel inkább megetetem, mert jön egy bomba, és elviszi. Mást nem tudok mondani. Erre ez a válaszom. * (Idősebb „csövező” egy pályaudvaron.) — Mondja, mennyit kell magának megkeresnie ahhoz, hogy mindennapra meg­legyen a koszt? — 20 forint elég. — És ebből a 20 forintból hányszor eszik és mit? — 61

Next

/
Thumbnails
Contents