Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 5. szám - Bognár András: Középkori latin diákdalok
DIÁKÜNNEP Fickándozás ideje van ma: öröm ünnepe! Mindenki nótára hát: fújjuk száz dal kórusát! Szívünkben fény lángoljon, minden léptünk táncoljon! A diákok legnagyobb ünnepe van — egy se jobb! Ma a toll és jegyzetek hétköznapi ételek! Semmik Naso versei, szentek szerzeményei! Bármit tesznek mások ma, ifjak, mi csak szeressünk, s vidám cimboráinkkal hancúrozva nevessünk! TAVASZ Itt a friss tavasz már mámorában: százezer virágszál bíborában. Pacsirtadal felcseng: tüneményes! Feléled a mező, nótára hergelő, egészséges! Ifjak a virágtól tüzet fognak: illatorgiában megbomolnak. Csípjenek fel szüzet és merészen menjenek a zöldbe, a virágözönbe kéz a kézben! GAUDEAMUS IGITUR. Csendüljön fel víg dalunk: tüzes még a vérünk! Ifjú éveink ha telnek, és az aggkor terhe lep meg, úgyis porba térünk! Hova tűntek eleink, — ők e tájon éltek!? Röppenj bár az egekbe, szállj le a mélységekbe..., — hol vannak? Csak éltek. Röpke emberéletünk hamar éri végét. A halál jön sebesen, nincs előtte kegyelem: egyenlő a mérték! Éljen kedves iskolánk, minden jó tanárunk! Éljenek barátaink, jóban-rosszban társaink: viruljon virágunk! Éljen a köztársaság És aki kormányozza! Éljen kedves városunk, benne minden támaszunk, ki gondunk hordozza! Éljenek a lányok is: megigéz a bájuk! Éljenek az asszonyok: szívük jó, értünk dobog: áldás a munkájuk! Pusztuljon most bánatunk, vesszen ellenségünk! Vesszen minden ördögünk, mindaz, amit gyűlölünk, amitől csak félünk!
