Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 5. szám - Pardi Anna: Riport egy kávéházból… (vers)

PARDI ANNA

Riport egy kávéházból pillanatfelvételekkel, kommentárral

A bejáratnál ketten ülnek

az út higanyszála mentén megfogyatkozott láz vörös pontjainál.

Kutya-macska komédia, könny, velőtrázó hallgatás, üres poharak díszüléseivel forog az asztal körhintája, üvegszilánk hasítja szét a fát ugyanazon átkozott köröket rovó naív pónilovakká.

Vállaik közt a távolság varázsló leejtett pálcája volt, testük rezervátumát

gondatlanságból elkövetett erdőtűzzel fölégették, arcuk karneváli forgatagában eltévesztették egymást,

csak a színlelés és az egyedülléttől való félelem átjáró háza épült fel vállaik telkén.

Völgy felemelkedik,

hegy leereszkedik

annak, aki túlgyalogol a szerelmen,

a kényszerhelyzetekből, lesállásból,

túlságos örömökből,

rögtönzött menekülésből

vonzások, sebek sötét egével az ínyén,

végre szabad földre ér,

mint a földgömb

képzelt hosszúsági szélességi körei, a vérerek normális tevékenységükben elsimulnak, és az egész jellemmé válik.

(Már csak az eltűnés méretei izgatták, bár ott ültek még a szokásos helyen, és kezét meg-megsimogatta néha, zokogás szemet kivájó héjamadara lesz-e, vagy veréb pettyezése ittléte recsegő fagallyán, s eljut-e a legrosszabbig, teljes közönyig, nevetségességig.)