Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 5. szám - Pardi Anna: Riport egy kávéházból… (vers)

Egy fiatal társaság

Az est dobszéléről ütemek összhangzatából leperegtek hét szirom hét gyönyörűséggel hét téboly hét egyszerű ténnyel változott szín- és hangeffektusokból óriás vetített kristállyá,

s ringatódzott az eszmélet többszörösen elkábítottan a boldogság hétszínű ritka virágszárán, politikusok arca, sztárok arca,

Jézus arca, négerek arca, ökrök arca, a meztelen has arca mögött.

(De egy közülük öregesen maga elé nézett a változatosságból teljes orsóként bárcsak pörögne ki a fényre, ki elérte a legtöbbet: elég magának, törvényt tud, nem esetlegest és véletlent, saját tengelye körül úgy forog, hogy mozgásvonalaiban tart másokat is, vonzásban, taszításban, akár az égitestek.)

A bokszokban

Egy női kar csákánya akasztva a hátba,

egy félcipő hajótörése az asztalláb árboca körül,

egy begörbült kisujj mintha pontosan tudná a kiegyenesedés összes tünetét,

egy férfi jobblába felemelkedik a láthatatlan zongora pedálján egy szorításban,

mit tulajdonképpen nem is vállal,

egy elkínzott, festett arc őszi csetepatéjában körülnéz, hamu, cigarettacsikkek avarjában, milyen közegben restaurálódhatna még,

egy felakasztott kabátban egyenletesen ver a zsebóra mesterséges szíve,

egy asztalon a hirtelen huzattól fellapozódik a határidőnapló, s egy porszem gömbjén túlkeringenek minden a félórán..

36