Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 1. szám - Veres Péter: Kiadatlan jegyzetek
egészen közönséges emberi érzéseit, indulatait, hajlamait, szeszélyeit, hangulatait kiéli vagy elfojtja, ahogyan szabadjára engedi vagy megfékezi a nyelvét, az ítéleteit is. Azt is, hogy milyen magától értetődő egyszerűséggel érvényesül a szelleme, bölcsessége a szabadságban, abban, hogy szabad mindent mondania, szabad mindent és mindenkit megítélnie, és hogy ez az ítélőképesség miképpen fejlődik ki benne mindmind erősebbre, mert csak ő, egyedül ő nem kényszerül alkalmazkodásra, a többiek mind őhozzá „viszonyulnak”. Neki egyetlen gátlása az önmagához és a tisztéhez való méltóság külső és — belső — fenntartása, és ez jól esik az igazi embernek is, mert ez az ügy érdekében is van, de saját legmagasabb becsvágyát is szolgálja. így jutottak el a hatalomra kerülő nagy emberek a „nemességhez” és később is az „istenüléshez”. De ugyanilyen érdekes volna azt is ábrázolni, hogy a gyengébb, gyarlóbb utódok aztán miként korrumpálják és kompromittálják ezt a magasságot és ezt a méltóságot, miként alakulnak át ostoba Kambyzesekké a nagy Kyrosok utódai. • Nem tudom, más népek hogyan vannak vele, de a mi népünk számtalanszor elmondja, ha haragszik valakire: fel kellene akasztani. Még kicsi dolgokért is ezt mondja. De ha aztán valakit tényleg felakasztanak, akkor meg sajnálja. Nem tudom, jogászok, bírók, ügyvédek, politikusok tudják-e ezt? * Hej, ha a győzelmek a háborúkban elegendők volnának az emberi nagysághoz, akkor Kambyzes és Hitler is nagy ember lehetett volna. Legyőzték és kiirtották pedig ezért a fél világot. Kambyzes az ostoba, barbár Perzsiából kiindulva Egyiptomot dúlta fel, és Hitler gázkamrákba fullasztotta az ellenségeit még akkor is, amikor a hadserege ura volt Európának. Még Nagy Frigyes győzelmei sem mentik zsarnoki szeszélyeit, sem költői dilettantizmusát és sznobisztikus francia félmú'veltségét. Az első nemzeti uralkodó lehetett volna, és csak cinikus zsarnok volt, aki a nálánál ostobábbak, romlot- tabbak, képmutatóbbak közt szerezte nagyságát. Ezeknek az uralkodóknak, az utolsó feudális gondolkozásé államférfiaknak a rettenetes rövidlátása, köztük a Nagynak minősített Frigyesé is, abban látszik igazán, hogy nem vették észre, hogy már születnek az öntudatos nemzetek. Mialatt ők, a francia Lajosok, Habsburgok és Hohenzollernek bonyolult és egymásnak ellentmondó hazug és aljas szövetkezési politikájukat űzték, és dobálták a népeket és katonákat ide-oda, tegnapi barátok és ellenségek mellett és ellen állították harcba a seregeiket, mintha azoknak se eszük, se lelkűk nem lett volna, azalatt már a németeknek megszületett Schillerjük és Herderjük, sőt Goethéjük is, de még a magyaroknak is, akik pedig ostobán életüket és vérüket adták Mária Teréziáért, és egyszer-egyszer Hadikkal és Simonyival Berlinbe is ellovagoltak, megszületett Batsányijuk, Csokonaijuk, Kazinczy- juk s a Hajnócziak is. Mialatt a feudális korlátoltak egymással csatáztak, a németül nem- tudó porosz király francia verseket firkált, megszületett a porosz, majd a német nems zet is. Mennyire igaza van annak a meglátásnak, hogy az újnak a csírája már akkor it a legfontosabb tényező, amikor még alig látszik a múlt hatalmon levő erői mellet vagy alatt. * A katona, a hivatásos katona a hosszú békében szakemberré válik, és természetesen igyekszik a legjobb szakemberré lenni. Vagyis akarva-, akaratlan a dolog természetéből 37
