Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 1. szám - Veres Péter: Kiadatlan jegyzetek
következően előkészíti a háborút, mint a jó szakács a tűzgyújtást. Csak szikra kell már hozzá. Ezért a népek és bölcs politikusok vigyázzanak a katonákra; sose lehet tudni, a szikra mikor és honnan pattan ki. Gonosz emberek, becsvágyó emberek csiholhatják is. * A konzervatív realisták és forradalmár realisták ízlése sok mindenben találkozik. Azt hiszem, ez az uralomra alkalmasság az uralkodni tudás természetéből következik. Irodalom, képzőművészet, zene, nevelés, gazdasági célszerűség stb. stb. mind-mind azonos szemléletet és magatartást mutatnak, csakhogy egy másik osztály nevében és érdekében. A konzervatívok és a forradalmárok — az igazi forradalmárok, akik nemcsak rombolni, hanem építeni is tudnak, a forradalom másnapján már nem állhatják a bomlott, rendszertelen ízlést és gondolkodást, józanok: azt akarják, a világ körülöttük forogjon, s erre kényszerítik is. Az igazi realistáknak, akiknél a bölcsesség is otthon van, ez sikerül is, a szimpla racionalisták a valóság hálójába bonyolódnak. * Becsület A legrettenetesebb ellentmondás az, hogy a politikus meg lehet ugyan előítéletek nélkül, és „felülemelkedhetik” a gátlásokon és mindennemű erkölcsi meggondolásokon, de előítéletekben nevelt állampolgáraira és híveire akkor is tekintettel kell lennie. Még a hívekkel és a pretoriánusokkal csak hagyján, azokkal rendbejönne a dolog, mert azoknak minden jó, amit a főnök csinál, hiszen valami cinkos szolidaritás is van közöttük, nemcsak a dicsőségben és a haszonban, hanem a felelősségben is részesednek valamennyire, de a közönséges állampolgárokkal, a „nép”-pel másként áll a dolog. A népet az iskolában és mindenütt becsületességre, erényre kell nevelni, szilárd elveket kell velük elfogadtatni nemzetről, hszáról, tisztességről, jogról és minden más „konstruktív” fogalomról, és emellett szentként, tiszteletreméltó igaz emberként ismertetik meg velük a kormányzóikat, itt hát minden lépést jól meg kell gondolni. Mert még nem is csak egyszerűen a „becsületről” mint olyanról van szó, ez még összeférhet a kaszterkölcsökkel, kasztszolidaritással is, hanem a becsületességről, ami a mindennapi emberi munka, a kereskedelem, a tanítás, a társas érintkezés alfája és ómegája. Vagyis egyszóval a legjobb, legbiztosabb politikai magatartás a hosszú lejáratra dolgozó történelem szerint is a becsületesség. Ezt mondja az író, de mit mondanak a politikusok? Valószínűleg ugyanezt mondják, de úgy cselekednek, ahogy jön. A legtöbbször a kisebb ellenállás irányában igyekeznek szabadulni az örökös hálóból, amelybe be-befonják egymást, és amelyet teljesen széttépni nem lehet talán soha, mert amit örökölünk, az mindig beleépül még a legújabb és legeredetibb állásfoglalásba is. Hazabeszélés volna? Hogy mennyire megtévesztő lehet minden felszínes magyarázat, amelyet tudósok, közírók, politikusok a népek jelleméről felállítanak, arra jellemző az angol puritánok esete. Mi volt ez? Csak vallási és erkölcsi mozgalom? Ez képtelenség. De ha társadalmi, politikai és gazdasági forradalom volt, akkor meg minek kellett az a sok kegyeskedés? 38
