Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 4. szám - HORIZONT - Szalay Károly: Bulgáriai töredékek

amilyen a kecskeméti homokba hullott állatcsont napszítta fehérsége. A csúcsán piros kő. Emlékmű. Onnét taszították le a forradalmárokat 1923-ban — mondják az uti- társak. Mindig visszatérő kép: forradalmárok, mártírok, szabadsághősök, bolgár hazafiak emlékművei. Sokat eláruló kövei egy nép történelmének.

Ugyanarra a sziklafalra tapasztott virítósárga bakterházféle. Lóg a mélység fölött. Alpinista menedékház. Megközelíthető saját erővel, függőleges irányban fölfelé.

Látva ezeket a kőrengetegeket, a többi bolgár hegységet, a Balkánt is, értettem meg a bolgár partizántörténeteket, a soha le nem gyűrt szabadságvágyat és nem szűnő ellenállást az elnyomókkal szemben. Ezek a rideg és szépségükben is kietlen ormok óvó menedéket adtak a hazafiaknak. Ez is hozzátartozik a bolgár föld természeti kincseihez.

Szófia

Világvárosi kosz, világvárosi lárma, forgalom, bűz nélkül. Meglep tágassága, szel- lőssége. Kevés törökkori emlék. Annál több görög és latin ásatás. Pincébe dugott ékszerdoboznyi templom, szép modern ősi aluljáró. (Római kori romfalak.) A középületek, étkezdék is mintha tisztábbak lennének, mint nálunk. Az emberek is halkabbak, nem hangoskodnak a nyilvános helyeken, türelmesebbek is. Részeget egyet láttam két hét alatt. Otthonos, barátságos, meghitt főváros. Úgy szeretném mondani nekik: valahogyan óvjátok meg ezt így a technicizálódástól.

Ikonok a pincében

Az Alexander Nevszkij katedrális alatt ikonmúzeum. Hatalmas boltíves pincerendszer, oszlopokkal tagolt termek. Fehér falakon ikonok. Pirosak, aranyak, feketék, zöldek, kékek féktelen tobzódása. Leírhatatlan látvány, a látogató pillanatonként fedez föl magának egy-egy részletet, vad bolgár hegyi tájak — varázsos szépségüket ezek az ikonok segítettek megérezni — ott fognak záróra után is. Elmerülten a törököt taposó Szent György lovagok, piciny kolostordobozokat kezükben tartó alapítók portréi, kálváriák, keresztek, madonnák, szakállas szentek között, hirtelen magyar szó üti meg a fülem. Egy paraván mögül. Meglesem őket. Két nő, négy férfi. A szemüveges lány útikalauzból olvassa föl az idevonatkozó részt.

Ezek se kesztyút jöttek venni Bulgáriába. Bizonyos jóérzéssel dicsekszem velük tolmácsomnak.

A nemzeti galériában

Némely bolgár barátunk, aki már járt nálunk, szerény mentegetőzéssel mondta, hogy az ő festészetük nem olyan gazdag, mint a miénk. Szembetűntek rögtön a magyar és a bolgár festészet közötti párhuzamok, de az eltérések is. Érdemes lenne már Ke- let-Közép-Európa összehasonlító művészettörténetét megírni. Mert biztosan föl- sejlenének e táj művészetének a nyugatitól független, eddig eléggé föl nem ismert jegyei is.

Valóságos történelmi panorámát nyújt Nikoláj Pavlovics, Piatrovszkij és mások festészete.

A legújabbak közül különösen kettőt szerettem meg (a bolgárok büszkesége, a világhírű Maestora nem ragadott meg annyira, mint ezek), Canko Lavrenovot, a bolgár festészet Krúdy Gyuláját és Zlatu Boyadjievet. Sajnos mindkettőről csak szegényes képanyagot, könyvet sikerült vásárolnom. Mondtam is bolgár barátaimnak, hogy nem annyira a bolgár képzőművészettel, sokkal inkább propagálásával van a baj.

45