Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 3. szám - Bata Imre: Nyelvbölcseleti fragmentumok Németh Lászlónál

kérdés feltevésére kényszerül a természettudós is, aki azonban ekkor már nem kísérletes kutató, hanem filozófus. Szent-Györgyi is beszél az életben tapasztalt nagy rendről, a harmóniákról, s ezekre vonatkoztatja: „Ez a rend, ez a harmónia, ez az organizáció teszi a békát békává, az élőt élővé” (Kiadatlan tanulmányok I, 758). A filozófiára kényszerült tudóst azonban vallatóra fogja Németh László. Valóban nem lehet így föltenni a kérdést a kísérletes tudományon belül is!

Míg az élettanórán így meditál a vásárhelyi nagy tanár, a filozófiain Leibnitz Monadologiája kerül szóba. A filozófiai atomelmélet és a később született vegytani atomelmélet összevetését itt nem érdemes kihagyni. Leibnitz szerint a dolgok változatai a különböző elemek következményei. Ha ez a világ csupa egyforma elemből állna, nem volna a dolgok közt különbség. A monászok azonban különböznek, így aztán együtteseik, a dolgok is. A fizika azonban lebontotta az anyagot az atomig, s e végső alkatrészek nem különböznek. Honnan akkor a változatok! Fordítva van, mint Leibnitz gondolta volt! A minőséget a világba nem az elemek küldik, hanem ezeknek az elemeknek a szövődése.

Leibnitz monászai szellemi egységek voltak. Ugyanezen egységeket a tizenkilencedik századi természettudomány, miként az empirikus tapasztalat is igazolja, tudja: anyagnak nevezi. Az anyagot a mai — a negyvenes évek végén jár az idő — természettudás másként modellálja. Az anyag: az atom ürességnek és valaminek a viszonya, s e kapcsolat utóbbi tagja attól függően, honnan nézzük, hol hullám, hol korpuszkula. E valami elhelyezkedik a semmiben, az anyagi részek viszonyaígy afölépítés. A dolgok jellegét struktúrájuk szabja meg. Szent-Györgyi, a vegyész, a békaszívet különböző porokra bontja, de- az atomfizikus e porokat is tovább tudja bontani. S amit Szent-Györgyi már filozófiai kérdésnek minősített, hogy a szív, miként a nátriumatom bizonyos fajta viszony, szerkezet, ezértnem pusztán filozófiai kérdés. Amit az analitikus biológia felmutatott, a még nem létező — de azóta már létező! — szintétikus biológia vizsgálhatja. S ezen a ponton fölragyog újra Korányi Sándor messzi múltból ide látszó arcképe. Mert ha az élet kapcsolat, akkor az élettan föladata a kapcsolatok vizsgálata. Ide érkezik — és nem sokkal a szóban forgó Németh-jegyzet megjelenése után — a molekuláris biológia, a genetika. Ahol Korányi hatalmas elméje kalamolt, ahová Németh László nagy fogékonyan követte gondolat szerint, kísérletes- metodikus tudomány immár.

Mint az új fizika anyagfogalma, az élet is kapcsolat. És ahogyan anyag nincs, csak anyagok vannak, élet sincs, csak életek. De az élet individuálisabb az anyagnál is. Mert míg két nátriumatom — eddigi tudás szerint — mindig ugyanaz a kapcsolat, két élet szerkezete sose azonos. De az élet nemcsak az individu- álitás fokában különbözik. Az élő kapcsolatokba az idő sokkal mélyebben beleszövődik. Az anyagi szerkezetek nem függvényei az időnek, mint az erősen individuális, nagyon is bomlékony élet. Az élő kapcsolatok küzdő szerkezetek. így Németh László gondolatmenete: Az individualitás és időbeliség kiemelése, ha az életről van szó. Alkaté és jellegé; különösé és minőségé.

E jegyben találjuk a nyelvbölcselem alapozását is. Milyen viszonyban van élet és nyelv! Az élettel a gondolat azonos, s a nyelv a gondolat alakja. Élet és gondolat közt azonosság, élet és nyelv közt analógia van. Másként szólva: élet és nyelv közvetett viszonyban van, noha olykor ez a közvetettség nem látszik.

Hogyan kapcsolódik össze az idegek élete a létekével! — kérdezi megint a vásárhelyi tanár. Mert a vásárhelyi diákok a lélektant is új módon tanulják. Elébb az idegek élettanával kényszerültek foglalkozni, aztán folytatták a filozófiai lélektan fogalmi rendszerének áttekintésével, de az idegrendszer működésének vizsgálata híján.

Miként épülhetne híd a két part közt! Épülhet vajon! Mert az is lehet, hogy nem ugyanazon folyó két partjáról van szó. ,,Ha az anyag jellegének az élettan szintjén az élet, helyesebben életek felelnek meg, az életnek megfelelő lélektani fogalom nem a lélek, hanem (a szó legtágabb értelmében vett) gondolat — míg a lélek tiszta fikció arra, ami gondolkodik. A gondolat az egész idegrendszer élete egy pillanatban” (i.m. 763). S a gondolat is éppúgy viszony, szerkezet, mint az anyag vagy az élet. De az életnél is individuálisabb, bomlékonyabb. Még inkább áll rá, hogy küzdő szerkezet. Éddington nevezetes hasonlatát megfordítva: „Engem minden gondolat a csillagos égbolt percnyi, teljesen soha vissza nem térő állapotára emlékeztet. Vagyis minden gondolat konstelláció.. . az idegrendszer óriási transzparens, melyen a váltakozva kigyúló lámpáknak a viszonya egymáshoz: a szöveg" (i.m. 763).

Gondolat és nyelv kapcsolatáról a stílus és a stilisztika vonatkozásában jó néhány esztendővel elébb szólt, mint az itt elemzett Szent-Györgyi-jegyzet keletkezett. Bevezetés a stilisztikába című esszéje, a gondolkozás és beszéd viszonyát vizsgálja. Csak előítélet, hogy a gondolkozás és a beszéd párhuzamosság. „Azt tartjuk: a gondolkodás a szerző, a beszéd: a fordító. De nem így van. A gondolkozás: a költő a beszéd: a tudós. A nyelv rendszer, s aki beszél, rendszerez” (A minőség forradalma II, 154). „Gondolat csak akkor keletkezik, ha mondatot akarunk csinálni. Addig csak gondolkozásállapotok vannak. A gondolat vagy kivonata, vagy foszlánya, vagy foszlánykivonata egy gondolkozásállapotnak s egyszerűbb, szegényebb és határozottabb, mint az. A mondat egy kész szerkesztési terv,rovatos blanketta, melyet, a nyelvtan vesz fel a gondolatról” (i.m. 154). A mondat viszont maga a beszéd, mely prakszis, s a praktikumnak előnyei és hátrányai vannak. Előnye például, hogy a beszéd értelmesebb, mint a gondolat, amit a nyelv rendszeriségének köszönhetni. A grammatikus előírások beidegződöttségének. A beszéd út a másik emberhez. „A beszéd teremti meg a közösséget s a beszéd teszi lehetővé a magányt” (i.m 155). És a beszéd szoktat rendszeres gondolkozásra. „A beszédnek köszönhetjük az .emberi szellem