Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 2. szám - HAZAI TÜKÖR - Szociográfiai konferencia Kecskeméten. Székelyhídi Ágoston: A mai magyar szociográfiai irodalom útjai és kérdései (előadás) - Hozzászólások - Gondos Ernő
GONDOS ERNŐ: A vita jó. Ennek az is bizonyítéka, hogy több ellentmondás is felmerült. Bár nem mindig manifesztálódnak ezek az ellentétek és ellentmondások. De tulajdonképpen, ha a hozzászólásokat sorba venném, és a hozzászólások egy-egy elemét összevetnénk, akkor kiderülne, hogy vannak nézeteltérések, bár az alapkérdésekben mindannyian egyetértünk. Felmerül a kérdés, hogy van-e a mi jelen viszonyaink közt létjogosultsága a szociográfiának. Azért merem felvetni ezt a kérdést ilyen társaságban, mert sokan ismernek engem, és biztosak, hogy én erre a kérdésre olyan feleletet, hogy nincsen, nem adhatok. Milyen fajta helye és szerepe van? Már unalomig emlegetjük ezeken az értekezleteken, hogy mi különbség a régi szociográfia meg az új között. Igen ám, de a jelen helyzetnek a sajátosságai véleményem szerint, hogy az a szociográfia, mely most bontakozik ki, és már ki is bontakozott jelentős mértékben, különbözik mindattól, ami előtte volt. És különböznie is kell. Arról van szó, hogy itt egy olyan periódusra kell berendezkedni, amikor ugyan problémák mindig lesznek, bajok mindig lesznek, de lényegében számolnunk kell a szocializmus nem látványos szakaszával, jobbra-balra ingadozásaival megtűzdelt építgetésével, egy nagyon stabil, hibáival és problémáival együtt is következetes berendezkedésével, méghozzá egy hosszú periódusra. És amikor Zám Tibor arról beszélt, hogy a szociográfia a nyílt folyamatoknak a műfaja (ha lehet műfajról beszélni), akkor tökéletesen igaza van, és éppen ezért alkalmazkodik ehhez a nyílt folyamathoz, amelynek során a szocializmus épül. Szóval a szocializmus még jó hosszú ideig fog épülni, és még jó hosszú ideig fog egy sor problémát felvetni. Azt hiszem, ezzel nem árultam el senkinek sem titkot. A szociográfiának valahol ott kell megtalálnia a helyét az alapproblémákkal is kapcsolatos témákban. S azt hiszem, hogy a mi szociográfiai mozgalmunkban, ebben az egész szociográfiai folyamatban a riport háttérbe fog szorulni, és helyet ad elemzőbb, a dolgokat mélyebben vizsgáló műveknek. Ezzel függ össze a szociográfia státusza, helyfoglalása, perspektívája, minden. Az, hogy ellenzéki műfaj, vagy kormánypárti műfaj, a dolog lényege szerint (részben az írásokban is, részben kormányzati szinten is) túlhaladott. Azt kell látni, hogy nagyon komoly segítséget, támogatást kap a szociográfia. Ha nem elégszünk meg ezzel a támogatással, de ha megnézzük a Magyarország felfedezése sorozatot, kezdve az ösztöndíjaktól, folytatva a dotált könyvkiadáson, ha megnézzük ezeket a köteteket, a kötetek kiállítását, megnézzük, milyen ár van rányomva, akkor el lehet gondolkodni, mennyi dotációt kap egy-egy ilyen kötet. Helyet kapott a folyóiratoknál is, és nemcsak a Valóság, nak a programjához tartozik, hogy szociográfiai írásokat közöl. Nemcsak a Valóságról van szó, tulajdonképpen alig tudok olyan folyóiratot, mely időről időre ne hozna szociográfiába tartozó írásokat. Én nem akarom azt mondani, hogy a publikációs lehetőség elégséges, az sose elég, de azt akarom mondani, hogy ez a műfaj elhelyezkedett, ezt a műfajt tudomásul veszik és támogatják is. Ezzel függ össze az is, amit Márkus István mond. A következtetéseiben egy kicsit messzire megy, de az, hogy ő a szociológiával együtt emlegeti, ez erre mutat. És közülünk talán Márkus István az, aki ezekkel az intézményekkel és emberekkel, akik ezen a területen mozognak, leginkább kapcsolatban van. Tehát a kitekintés a szociológiai közegre talán a legmegbízhatóbb. Ott el lehet mondani, hogy a szociológiai munkákra is nagyon komoly igény van a kormányzat részéről. Amiben nem értek egyet
