Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 2. szám - HAZAI TÜKÖR - Szociográfiai konferencia Kecskeméten. Székelyhídi Ágoston: A mai magyar szociográfiai irodalom útjai és kérdései (előadás) - Hozzászólások - Márkus István

adna. Tehát távolról sem vagyunk már úgy egyedül és elszigetelten, mint a harmincas évek magyar szociográfiai mozgalma volt; hogy mást ne mondjak, egy olyan bibliográfia, mely a falumonográfiák közül a legfontosabbakat tartalmazza, 1961-ben jelent meg, tehát tíz évvel ezelőtt, magyarul kevesek számára hozzáférhetően, 71 falumonográfiát sorol fel a világ minden részéből, amik közt igazi szociológiáktól és szociográfiáktól a kitűnő irodalmi szociográfiáig mindenféle van, melyek ma idegen nyelven olvashatók. Mint ahogy csak angolul olvasható az első magyar falumonográfia is, amelyet néprajzosok csináltak Átány községről, ami magyar és amerikai gondozásban jelent meg, amely csakugyan példamutatóan módszeres munka: egyszerre történelem, néprajz és szociológia. Szóval sok minden van, amit tudomásul is kellene venni, és tudomásul kell vennünk okvetlenül ahhoz, hogy tovább lépjünk.

Nem tartom azt szerencsésnek, hogy a szociográfiát úgy különítsük el, hogy állítsuk egy kicsit szembe a szociológiával; hogy a szociológia a már kész, objektív vagy objektíve matematizáltan megragadható tényekről, összefüggésekről beszél, míg a szociográfia in statu nascendi, szóval a megszületőben levő jelenségekről, amelyeket csak ilyen egészen személyes írói megközelítéssel lehet megragadni. Sokkal bonyolultabban van ez, mert a szociológiának is feladata az éppen meginduló folyamatok tetten érés.e és a szociográfia pedig kész helyzetekkel is kell, hogy foglalkozzék. Tulajdonképpen nem is tudom elfogadni a kettő különválasztását ma már.

Felmerül az utánpótlás és a fiatalság kérdése is. A fiatalok számára, akik íróként vagy újságíróként indulnak erre a területre, még égetőbb az, hogy szemléleti vagy módszertani segítséget, utazási lehetőséget kapjanak. Sajnálatos, hogy ilyen kevés itt a fiatal. Az írószövetség és a hivatalos intézmények együttműködésének útjait kellene keresni. Mindenesetre fel kell figyelnünk újságírókra és fiatal írókra. De nemcsak rájuk, hanem helytörténészekre is vagy a néprajzosok közül azokra, akik a szociológia felé közelítenek, mert van egy ilyen irányzat a magyar néprajztudományban is, mint világszerte.