Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 2. szám - HAZAI TÜKÖR - Szociográfiai konferencia Kecskeméten. Székelyhídi Ágoston: A mai magyar szociográfiai irodalom útjai és kérdései (előadás)
Zám, Végh, Darvas szociográfiai műveit fogadták. Hadd idézzem ízelítőül azt a kulcsmondatot, amelyet Darvas jegyzett le a híres-hírhedt penészleki szembesítésből. A járási tanács elnöke így vélekedett azokról, akiket Végh riportja mögött gyanított: „Azt remélték, benyújthatják a számlát más községek rovására . . Mert mi történt? Végh egy falu helyzetét történelmi mércével mérte és minősítette. Szocialista társadalmunk nagy céljainak és elveinek jegyében sürgette a segítést, a változtatást. Igaza volt. A járási tanácselnök meg a történelem adott szakaszának, a társadalom adott egységének adott lehetőségeivel és érdekeivel mért. Neki is igaza volt. És a két igazság nem ellenkezik egymással. Csupán csak eltér egymástól. Valamennyi említett — és nem említett — vita hasonló szerkezetű konfliktusból fakadt. Abból, hogy a jelentékeny szociográfiai írások szerzői mércéiket elsősorban a politikai és állami hatalom funkciójához igazítják, kevésbé a mechanizmusához, mint ahogy a mozgalomban elsősorban az alapvető elvek és célok szelleméhez, kevésbé a taktikához. Míg a hatalmi szervezetek és a mozgalom vezetése funkció és mechanizmus, stratégia és taktika adott tartalmait, viszonyait tekinti normának. Látnunk kell, hogy nem más ez, mint egyazon cél vállalásának két módja. Két eltérő mód, mely a két tevékenység eltérő jellegéből fakad. Aki szembeállítja őket, voltaképp mindkettő realitását és fontosságát tagadja. Ez a második tanulság. Gyakorlati szempontból a megszívlelendőbb. 3. Máris következik a kérdés: hol hát a szociográfiai irodalom helye a társadalmi gondolkozás egész rendszerében és folyamatában. Kezünkre játszik itt is az eltelt négy évtized története. A szociográfiai irodalom előzményei közt megtalálhatjuk az útirajzot, a leírást, a naturalizmus módszeres környezetábrázolását, illetve a tudományos szociológiát. De az új minőséget, az új minőség tartalmi, indulati, funkcióbeli elemeit a történelem nagy megrázkódtatásaiból és fordulataiból kell származtatnunk. Az októberi forradalomból, a monarchia széthullásából, a trianoni békeszerződésekből, az ellenforradalmi rendszerekből, a fasizmus terjedéséből többek közt. Ezt a minőséget az új valóság teremtette. Példa rá a Sarló-mozgalom kibontakozása. A Sarlósok a népművészet értékeinek pártfogásából, a naív és ártatlan népszeretetből indulva — mihamar rádöbbentek a nemzeti és társadalmi lét súlyos bajaira, megértették, hogy dolguk nem pusztán a föltárás, de a megváltoztatás is. így jutottak el a magasabb rendű, mert elveket követő és megoldást kereső társadalomrajz kiformálásáig, egyszersmind a marxizmusig, a munkásmozgalomig, a kommunista párttal való együttműködésig. Bizonyos megszorítással azt mondhatnám, hogy a Sarlósok útja tipikus út. Mindenesetre vitathatatlan, hogy a szociográfiai irodalom sajátos történelmi szakasszal, eszmerendszerrel, társadalomismerettel függ össze. Egészében, java műveiben sosem tagadta meg eredetét és hőskorát. Sajátosságai és értékei közé tartozik, hogy — először — a jelen, a közvetlen környezet hiteles megismerését szolgálja és sugallja. Megérteti, hogy a dolgozó osztályok, az a bizonyos tömeg valóban a történelem hordozója és legnagyobb hordozója és legnagyobb ereje; bemutatja, hogy a dolgozó osztályok mennyi társadalmi, erkölcsi, szellemi értéket testesítenek meg. Kibányássza az egyén és a kisebb-nagyobb közösségek kölcsönös kapcsolatainak megannyi törvényét. Együtt a megismerés és a cselekvés: ez a szociográfiai irodalom igénye és lényege. A gondolkodásnak ez a fajtája, ez az ága korunk, társadalmunk pozitív erőit és irányzatait gazdagítja. Elméket, embereket hódít el a közöny, az önzés, a kiábrándultság, a tagadás, a passzivitás, az elzárkózás, a rombolás sötét vonzásából. Azaz: hódíthat. Mivel szándékában és lehetőségében áll. Ama tulajdonságánál fogva pedig, hogy mindig a hatások, a keletkező jelenségek és mozgások rétegét fürkészi és ábrázolja, a társadalmi önismeret fontos iskolája is. Már a szocializmus teljes fölépítésének korát éljük. Mind szükségesebb a megbízható társadalomismeret a tervek megalapozására. A szocialista termelési viszonyok általánossá válása után a társadalmi tudat és magatartás formálása is nagy teret kap. A centralizmus mellett a demokratizmus igénye és biztosítása társadalmi méretű föladat, történelmi föladat. Ehhez hozzátartozik az egyéni- és csoport- érdekek fölismerése, a különböző érdekterületek szükséges és lehetséges összeegyeztetésének keresése. Itt igen eredményesen munkálkodhat a szociográfiai irodalom. Hasonló méretű szerepet visz és vihet a sajátosságok föltárásában. Márpedig a szocialista államok és a nemzetközi munkásmozgalom napjainkban folyó történelme éppen a sajátosságok és az általános tendenciák egyeztetésének nagy föladatát valósítja meg. A szociológiai irodalom szellemi természetrajzát, mai funkcióját vázoltam eddig. De hogyan sugározza ezt a szellemiséget? Mennyire tölti be ezt a funkciót? 66
