Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 2. szám - HAZAI TÜKÖR - Fekete Gyula: Éljünk magunknak?

. . Ha már meglett a sok gyerek, lássák a következményét! Nem lehet egy árva szavuk sem, éppen csak főznek, mosnak rájuk, csaknem teljesen az állam tartja el őket. Ha már ész nélkül gyártják a sok gyereket az állam nyakába, még van képük a gyermektelenek megtakarított pénzét is megkívánni! Nekem is van egy célom, amiért váltom az 5 és 10 ezres autó-nyereménybetétkönyveket, és majd talán azért spórolok, hogy mindenféle szapora népséggel megosszam!. . . Ma, 60 éves koromban örülök, hogy nincsenek gyerekeim. Milyen boldogságot adna egy csapzott, lobogó hajú, tarka-barka blúzfélében csavargó huligán, vagy miniruhában gusztustalankodó leányzó, aki úton-útfélen nekihasal a fiúknak, »nyelves puszikat« ad! Ezek a mostani fiatalok lépten-nyomon letegeznek idegen lányokat, s ha netán akad köztük rendesebb, azt kollektiven elverik vagy megerőszakolják.

Egy boldog, gyermektelen asszony”

„Még majd elhitetik velem a »kedves mamák«, hogy ott a boldogság, ahol a gyerek. Csak sajnálni tudom azokat a nőket, akik azt hiszik, hogy a páros élet egyetlen célja és értelme a gyerek, netán a gyerekek. Ha így volna, semmiben sem különbözne az ember az állattól. Tudott dolog, hogy az állatvilágban a párzás csak a szaporodásra korlátozódik. Tény viszont, hogy minden egészséges nőben igen erős az anyaság iránti vágy. Csakhogy ez a vágy akaraterővel és értelemmel leküzdhető. És le is kell küzdeni, mindaddig, amíg a társadalom nem tudja biztosítani a gyermekneveléshez szükséges anyagi feltételeket. Mert amit anyám szenvedett velünk, azt én nem csinálom végig, az biztos. Teljes idegkimerültség, klinikai kezelés lett a vége . .. Igaz, most jobb a szülő nő helyzete, de a három műszak

— hivatás, gyermeknevelés, család — megmaradt. És ez sok. Kettő is untig elég belőle. Hivatás és család vagy gyermeknevelés és család. Tegyék lehetővé, hogy ki-ki válasszon belátása és elhivatottsága szerint!

Egy 20 éves lány”

„Tíz gyermeket neveltünk fel férjemmel — mindegyik egészséges, dolgozik, ill. tanul —, és ha újra kezdeném, újra megszülném és felnevelném mind a tízet. Nem akartam hozzászólni, de ez a levélíró kislány — úgy érzem — megsértett. Nemcsak engem, minden több gyerekes anyát. Ne sajnáljon bennünket, ő sokkal inkább rászorulna. Nem az az állat, aki — akár előre megfontoltan, akár nem — lemondva sok jóról, felneveli gyermekeit, hanem inkább az nem Ember, aki a nőkben élő, fenséges, anyaság iránti vágyat »akaraterővel és értelemmel« le akarja győzni. Igaz, még nem kielégítőek azok a feltételek, amelyeket a társadalom biztosít, de minket még nehezebb körülmények között szültek és neveltek. Épp ezért találó az a — rádióban hallott — meghatározás Magára és a hasonlóan gondolkodókra: a szocialista együttélés analfabétái.

M. G.-né, Gödre”

„Antianya vagyok, 72 éves, magános, nincs senkim . . . Annak a 9 gyerekes anyának, aki jól kiélvezte az életét, adjon ma az állam! Hát az a 9 kölyke nem tudja eltartani! Annak az intelligens fiatal lánynak van igaza: az embernek van esze, nem kell állati módon élni . . . 800 Ft nyugdíjból csak nyomorogni lehet, szerintem 1000 Ft a létminimum ... 20 évig voltam emigrációban, Ausztriában vannak jó fizetések . . . De ki tudja, hol rendezik ezt a piszkos világot!

Erzsébet asszony”

. . Mi lett volna a világból, ha mondjuk Bell, Edison, Stephenson, Franklin Benjamin, Puskás Tivadar stb. anyja is bevette volna azt a bizonyos pirulát! S ha Koch Robert, Semmelweis anyja is úgy gondolkozott volna, mint az antianyák! És mennyi szépségtől fosztotta volna meg a világot Shakespeare

— vagy a magyar Jókai, Arany János, Petőfi, Madách — anyja, ha magának él! Ha önzésből nem vállalta volna a szülést Wagner, Puccini, Verdi, Liszt anyja se! Az antianyák elfogadnak, sőt meg is követelnek mindent a világtól, de ők nem hajlandók a közös emberihez hozzájárulni egy szüléssel sem ... 77 éves öreg néni vagyok, 25 éve özvegy, gyerekem nem volt, s nem az én hibámból. De a gyereket az élet céljának tartom, csak értük érdemes élni.

Erzsi néni, Bpest, XV. Szoc. otthon”

„Öreg vagyok, és azoknak a pártján állok, akik nem akarnak gyereket.. . Attól még, hogy kutya barátok vagyunk, a társadalom hasznos tagjai lehetünk, ezért még nem hal ki a nemzet. Az embert hamarább megmarja a gyermeke, mint a kutyája. Ami pedig a kocsit illeti, az a mai élet tartozéka, és ha már élünk a földön, igyekszünk belőle mind többet látni, és igenis minél több narancsot és banánt enni, kár berendezni ezt az egyetlen rövid kis életet spórolásra és lemondásra, nem fog kihalni a világ, így is túl sok az olyan ember, aki azt hiszi, hogy az ő énje meghosszabbítása nélkül igen nagy csorba esnék a világon. Persze, ha valaki ragaszkodik a gyerekhez, joga van hozzá, de ne követeljen a társadalomtól segítséget, elégedjen meg a szülői örömökkel.

Egy régen magának élő nő, (Dr. N-né), Nyíregyháza”

53