Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 2. szám - Ószabó István: Megyek a tiszta tüzekhez (vers)
ÓSZABÓ ISTVÁN MEGYEK A TISZTA TÜZEKHEZ Töviskoronám: népem, magzatom, lobogók tiszta tüzébe takart forradalom, áldj meg engem. Beépült a múlt szívembe, gácsiros rétre, csillagot hoztál homlokodon, balladák ravatalán éneklő jegyesem. Kezemben tartok hajló csillagágat. Vadat hajtok, terelek számlálatlan százat. Számlálatlan ezeret hajló csillagággal. Csak elindulok a tiszta tüzekhez, szívembe venni belőlük csak elindulok oda. Koporsóhegyeket tart vállán a táj. Földre nem hull, visít hazám fölött gyászunk hunnyila. Lángot röpül fölöttem Toldi köve. Forradalom lobog. Megyek a tiszta tüzekhez, szívembe venni belőlük csak elindulok oda. Népdalok aktában síró énekártány. Hegedű mezőt átszelő húrvágány- hangom robogtatja. Búzagyöngy nyakláncos boldogtalanság. Mesék tavaszában kihajtó aranyág, áldj meg engem. Egek csatornái megnyílnak fölöttem. Leszek az űr vadmadara. Tűzbe csapó szárnyam leengedem. Tűzzel őrzöm alákuporodó hantfiókáit a földnek. Megyek a tiszta tüzekhez: szívembe venni belőlük csak elindulok oda. Töviskoronám: népem, magzatom, lobogók tiszta tüzébe takart forradalom, áldj meg engem. 20
