Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 2. szám - Galambosi László: Vándorlás (vers)
GALAMBOSI LÁSZLÓ VÁNDORLÁS i Megjöttek újra a hajnal törékeny csilléi. Hoztak füstölgő hideget, folyékony ezüstöt; eszünkbe juttatva pólyát, madarakkal vándorló koporsót. „Mályva ring a ház fölött, csorba kürt a holdon. Suba gyapján rózsalánc, csipkecsönd lobogjon.” Tenyerünk bimbót tartó tetői egymáshoz hajolnak. Lábunknál ágaskodnak az aranyfejíí gyíkok; isznak mákgubóból, hüvelyvályúból, sziromba csavart bibecsapokról. Körmünk mécset gyújt pihenő katibogárnak; hallgatjuk a mélység vízeséshangú suhogását. Ili Földalatti malmokban csontok forognak. Szivárvány vőlegényszalagot köt az égre. Függnek rajt napfénycimbalmon játszó muzsikások, egymás tomporán magasba hágó paripák. „Tornyokon lángbanda szól. Ki nyegtet kőhegedűt? Sziklakolomp-robbanás reggel mellén sebet üt.” Hársak mézillatú kapuja alól, hol a lekaszált szárnyú angyalok fekszenek, elindulnak a hatalmas tulipánhajók s a fürge esőcseppek a gyökerek rózsaszín kikötőibe futnak.
