Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 2. szám - Gróf József: Négy vers

És unod már az egészet tétován igyekszel de megbotlasz az éjben füledben vad zene

és kísértetek a század szörnyei: emberek iratok hivatalok s eltorzult eszmék s a még torzabb megszokás

*

Valami sejtelem gyötör most szüntelen s egy templomba mész be sután az Úrhoz beszélsz és megérteted magad a fal leomlik közöttetek minden oly puhán mint álomban könnyedén s minden oly természetes

*

E tiszta coituszt vártad oly sokáig s most íme itt van de holnapra elfelejted és hazugságok ölelnek és korodnak tébolya e sötétlő szörnyek az ostoba tél

fölébed tornyosulnak iszonyú falak és államhatárok s képtelenség: a falak kövei nemcsak a bűn, a szenvedés apáid kínja

s államhatárnál szörnyebb határok

Éj van és ostoba a tél elalszol és összefagysz

Reggel tán kinyitod a szemed