Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 4. szám - Dénes Zsófia: Egy kis séta a váradi hársfasoron
Tabéry pedig, aki Adyhoz és a váradi szereplőkhöz oly közel állt, 1956. május 12-én ezt az elismerő levelet írta nekem, miután könyvemet első fogalmazásában Váradon elolvashatta: Drága Zsuka Asszonyom! Két okból késem kedves és nagyon érdekes levelének megválaszolásával. Az első ok, hogy Kotzó Jenőt, akinél a Fehérné-féle Ady-kézirat van, két hétig nem találtam, már pedig Zsukának óhaja volt, hogy sorait neki is mutassam meg. A másik ok, hogy Kotzó végre kegyesen átadta nekem olvasásra a kéziratot. Ha pedig ezt már megkaptam, gondoltam, hogy csak annak olvasása után írok, mert így érdemlegesebb... Élvezettel olvastam ezt a 345 gépelt oldalt a benne felhalmozódó nagyon sok új adat és az irodalomtörténeti szép megvilágítások lebilincselő volta miatt. Körülbelül azt is pontosan kiéreztem olvasás közben, hogy mi a könyvanyagban Zsuka meglátása és mi a Fehérné- féle szuggesztió. Miután kedves Zsuka jelezte levelében, hogy a könyv legendaoszlató lesz, elcsillapultak afeletti aggodalmaim, hogy a könyv kissé csöpögősen tolja előtérbe úgy a Brüll-család, mint Fehérnéék állítólagos nagyon előkelő szerepvivését a régi váradi és megyei ancienne sociétében. Tudom, hogy a Kotzőnál lévő gépelés nyersanyag és a Zsuka könyve végleges formájában meg fog tisztulni ezektől a túlexponálásoktól. Egy-két tévedést is találtam azonban a lerögzített tényekben. Például dehogyis én mutattam be Juhász Gyulának Adyt. Bár Ady járt később egy ízben a „Juhász-körtefánk” alatt, de az későbbi idő. Adyt személyesen én csak 1908 szeptemberében ismertem meg a váradi állomás restijében. Juhászt ekkor Ady már több, mint egy féléve ismerte személyesen. (Ne keltsem a könyvben az idegen toliakkal dicsekvés látszatát.) Hasonló tévedés, hogy Dutka Ákos lett volna az első íróember, akivel Ady nagyváradi újságíró korában megismerkedett. Amikor Ady 1900-ban Váradra jött, Ákos még csak tizenhatéves srácnövendéke volt a Reáliskolának. Ő maga írja meg „A Holnap városa” c. könyvében, hogyan ismerkedett meg későbben, önképzőkörös korában, Adyval. Dehát ezek oly kis lapszusok, amelyekre csupán figyelmét kívántam felhívni. Izgalommal várom a könyv megjelenését, amely körül — legmélyebb meggyőződésem szerint — semmiféle szerzői-jogi kalamajka nem lesz. Múlt héten Papp Aurél szatmári festőművész barátunk járt nálam, aki hajdanában iskolatársa is volt Adynak. ... Erősen lelkemre kötötte, közvetítsem Zsukára való visszaemlékezését abból az időből, amikor egy időben tiszteletét tette és igen kellemesen töltötte idejét Zsukánál Budapesten. ... Ha Az ismeretlen Ady-kötetet küldi — amelyért előre is örök hála — legcélszerűbb módja ... stb. Feleségemmel együtt nagyon sokszor melegen üdvözöljük. Kezét csókolja igaz tisztelettel régi híve 956 V/12. Tabéry Géza 7. 1956. augusztus 20-án elküldtem Élet helyett órák című könyvemet is a váradi Ady-Múzeumnak. Dedikációm benne így szólt: „Ezt a könyvet árusítási forgalomban nem lehet kapni, és magántulajdonos nem válik meg tőle. Ezzel a példánnyal, melyet ajándékba küldhetek, az a mély szomorúságom jár, hogy özvegy Ady Lajosné Kaizler Anna asszony barátom hagyatékából való. Nem egészen egy hónapja, hogy Ady Lajosné meghalt. Hatvanötéves korában. Ady közvetlen családjának utolsó tagja ment el vele. Bátyja, dr. Kaizler Miklós, megkérdezett, mit kérek magamnak hagyatékából emlékül. Én azt kértem, Annuskám immár gazdátlan Élet helyett órák című könyvét elküldhessem a váradi Ady-Múzeumnak. Annámnak írt eredeti dedikációm is, természetesen, érintetlen maradt benne.” A könyv megérkezett, és én válaszul a következő sorokat kaptam: Drága Zsuka! Kimondhatatlanul nagy örömet szerzett az „Élet helyett órák” megküldésével. Megkaptuk, s Ady-Múzeumunk számára nem órákat, napokat, heteket, éveket, hanem addigvaló ereklyét fog jelenteni ez az Ady Lajosné emlékével megszentelt küldeménye, ameddig Múzeumunk fennáll. Most már várjuk, kedves Zsuka Asszonyom, Ady váradi éveiről írott könyvét s ha bízhatunk benne, egyszer — nagy idő múltán — Ándrea megjelenését is a Kőrösparton. (Bele kell szólnom a levélbe. Ady megismerkedésünk másodnapján, amikor legelső fényképét adta nekem, ezt írta fel a paszpartu margójára: „Andrea-Zsukának Ady Endre, 1913, a legszebb novemberi napon.” Magyarázta pedig — és akkor tegezett először: „Andreának foglak nevezni, ez az Endre név 39
