Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 1. szám - SZEMLE - Szakolczay Lajos: Romániai magyar folyóiratokban olvastuk
'Szemle Romániai magyar folyóiratokban olvastuk Az irodalommal,művészettel, kultúrával foglalkozó romániai magyar folyóiratok (Igaz Szó, Útunk, és a sokarcú Korunk) többé-kevésbé ismeretesek a magyarországi olvasó előtt. Az alábbiakban egy-két olyan orgánumot szeretnénk bemutatni, amelyek nehezebben hozzáférhetők, de nem egy publikációjuk, közleményük forrásértékű. Mindenképpen fontos, hogy a romániai magyar irodalom iránt érdeklődők — ha csak nagy vonalakban is — helyzetképet kapjanak ezekről a folyóiratokról, újságokról. A hajdani, legendás hírű BRASSÓI LAPOK tavaly előtt újraindult. Ennek az újságnak a neve a harmincas években nemcsak Erdélyben, hanem az egész magyar nyelvterületen fogalom volt. Munkatársai közé tartozott a „gyönyörű sors” költője, Salamon Ernő, a publicisztikából egy egész életművet alkotó Kacsó Sándor, és a későbbi Gaál Gábor adjutáns, a korán tragikus véget ért költő, Korvin Sándor. S rajtuk kívül mindazok, akik a magyar íráskultúra ügyét az emberi jogok és az egymás mellett élő nemzetiségek szabadságának szolgálatába állították. Egy-egy leleplező riportjuk, nagyobb politikai vihart kavaró cikkük miatt gyakran a vádlottak padjára került valamelyik munkatárs. Az újság mégsem tompította hangját; a cenzúra és a laptulajdonos engedte keretek között továbbra is lázított. Rangot jelentett ebben a lapban publikálni, aki a Brassói Lapokhoz címezte írását, mindig a haladás mellett szállt síkra. Ilyen előzmények után nem kis gondot vettek a nyakukba azok a lelkes fiatalok, akik merték vállalni a hajdani márkás előd, oly sok mindenre kötelező nevét. Az újonnan indult hetilap ebben az évben immár a harmadik esztendejébe lépett. Aligha tévedünk, ha a Brassói Lapokat a tipográfiailag egyik legszebb magyar nyelven megjelenő (nemcsak Romániában!) újságjaink közé soroljuk. Tetszetős kivitele sohasem öncélú, hiszen az egyes oldalakat lezáró, ill. lapkiegészítő művek — népművészeti és egyéb díszítőelemek —, de leginkább az újságban szereplő fotók, az erdélyi magyar kultúra egy-egy érdekesebb területére engednek bepillantást. Úgy gyönyörködtetnek, hogy közben a népművészet különböző ágain való végigkalauzolással ismereteinket is gyarapítják. Csángó párnatartó Szecseléből csikdánfalvi fekete cserép (kerámia) — olvassuk a fényképek aláírását. Ilyen szépen szerkesztett, hagyományőrző jelleg után, nem véletlen, hogy a népi hagyományok felkutatása, őrzése, és ezt a nehéz munkát végző emberek népszerűsítése — minél nagyobb körben való elismertetése — érdekében az újság tőle telhetőleg mindent megtesz. Apáthy Géza értékes riportja (1970. július 30.) számol be a Szecselevárosban élő, csángó néphagyományokat kutató Seres Andrásról, akinek civil foglalkozása kazánfűtő. Páratlan értékű gyűjteménye tíz barcasági csángó falu életét, múltját, érzelem- és gondolatvilágát tárja fel. Különben a Kolozsvárott megjelenő Acta Musei Napocensisben néprajzi vonatkozású cikkeket is publikáló Seres András gyűjtőszenvedélye nem csak egyirányú. Még felsorolni is nehéz, hogy mi mindent kutatott fel és őrzött meg ez az egyszerű csángó ember, akinek tulajdonképpen nem is foglalkozása, hanem „csak hobbyja” a néphagyományokkal való foglalatoskodás. Kötetnyi gyermek-folklór, ezenkívül különféle versek, játékok, dajkarímek és hívogatok, táncoltatok, ráolvasok, köszöntők és egy gyűjteményre való népmese; valamint a különböző tárgyak; öltözködési cikkek, háztartási cikkek, munkaeszközök és egyéb — a csángó népi életre jellemző — dolgok tanúsítják, hogy a szecselevárosi kis szobában élő kazánfűtő szenvedélye már rég túllépte a „hobby” kereteit: tudatosan művelt, néphagyományőrző munkát végez, mégpedig nem is akármilyen fokon. A társadalmi elismerés első lépcsőjét jelentette az újság felfedező cikke. A Brassói Lapok többnyire állandó jelleggel megjelenő rovatai — Természettudományi kaleidoszkóp, Hírkoktél, Nyelvművelés, Irodalom-Művészet, Mozaik — közül most a bennünket legjobban érdeklő rovat, az Irodalom-Művészet okos kezdeményezését, a Brassói Lapok írói Albuma c. összeállítását, mutatnék be pár szóval a Forrás olvasóinak. A hetente megjelenő lap közleményeit Kacsó Judith és Dános Miklós állította össze a romániai magyar írók önéletrajzai alapján. Az egykori Irodalmi Könyvkiadó — ami köztudomásúan 2 évvel ezelőtt megszűnt —főszerkesztőjének, Bodor Pálnak a kezdeményezéséből született ez a portrékat és írói önvallomásokat egybegyűjtő „kislexikon”, több mint két évvel ezelőtt. Amire a gyűjtemény képe végleges formát ölthetett volna, megváltozott a kiadói koncepció, és közben Kolozsváron meg 79
