Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 1. szám - JEGYZETEK - Bencze László: Jegyzetek Kondor Béláról

legösszetetteb hyper-vonalrendszerével és mágikusan tündöklő koloritja sugárzó lehellet-virágalak- zataival. Ez a szervesülés, a létrejövés-létezés-alakváltozás vibráló, eltűnő-visszatérő egyszerre-jelen- léte az, ami Kondor szellemi teremtőerejének kulcsa. S ami nem utánozható, nem követhető, nem elleshető. Ezért is bosszankodik az ember a kondortalan kondorizmusokon, melyekkel lépten-nyomon találkozik. Az a paradoxon, amit — Frank János közlése szerint — Kondor, borsként a „követők”, helyesebben az ultramontátok orra alá tör, s amely úgy hangzik: „Remélem, nem vagyok modern.” Épp ezt a belső magatartást fejezi ki pontosan, telibetalálón. Valóban, Kondor jól reméli: ő tényleg nem „modern”. Sem idézőjelben, sem anélkül. Ó Kondor. Vagyis mindig az, Aki; az, ki a létezéssel azonosul s a vele azonosult létezést kényszeríti igájába betörni, a géniuszt szembesítve a természettel, a fékezőt a fékezhetetlennel. Ez, remélem, elég érthető. Az a — természeti — erő, mely a géniuszt magát is elárasztja önmagával, csak tudatos energiájával: a formáéval, mely alakba kényszeríti azt, fékezhető meg. Vagyis hasznosítható. Vagyis mutatható fel példaképként, példaképpé: művé. „Legyőztelek.” Ez lehet a lángész mottója. Ami egyúttal annyit is jelent: „Legyőztem magam”.

Jákob birkózik így az angyallal—Rembrandt is így birkózott s így az ő Jákobja is—,s válik a szárny is a magához szorított győző és legyőzendő angyalnak, a győzelem megáldójának jelképévé. Igen: Kondornál nem motívumok a majd minden képén megjelenő szárnyak — divatos attribitumok másoknál —, az állandóan ismétlődő küzdelem-bukás-felemelkedés fel-felviIlanó jelképei. Vergődő csattogásukat hallani. És suhanó széttárulásukat a győzelemittas felemelkedés pillanatába, amint levegő és lélegzet — a győztesen felemelkedőé — tolul alájuk s löki őket a magasba.

Megindít ez a szüntelen küzdelem. Szinonimája szinte a konok madáchi mottónak: „Az ember célja e küzdés maga”. S mert az: az ismétlődőnek látszó „motívumok” és „témák” ellenére: sohasem érezni Kondort önismétlődőnek. Ahogyan a birkózó fogásait sem, amint — állva, térdepelve, sőt már majd legyőzve — hangtalanul, fogcsikorgó lihegéssel fogást halmoz fogásra, hogy kibújjon a legyőzetés béklyójából, vagy térdre kényszerítse — nem maga: az eszme szárnyai alá — a legyőzendőt. A Gonoszt! Mely rajtunk kívül — mint ellenség — vagy magunkban — mint bűn és gyengeség—, de egyaránt pusztulásunkra van. És ellenünkre. A kereszténység sátánja, a bűnbe vivő és bűnre csábító, ma száz alakban sokszorozódik meg, mint teremtményünk és serkentőnk, segítőnk és elvesztőnk: a technikai civilizáció iszonyúnak, áldottnak egyaránt mondható vívmányaiban. Vele, a magunk szülöttjével birkózunk ezer alakban. Birkóznak Kondor teremtményei is. Földközelben és csillagtávolban. Hol mint „ítélkező” tűnik fel,szférikus tündökléssel, késsel a szájában, hol föld alá bukóban, ördögi feketeségben, fegyvereivel s tört szárnyával vergődve, legyőzve, halálra váltan. Vagy zuhan éppen csillagnyi magasból, tört gerinccel, tört szárnyakkal a magaásta mélybe. S az irónia jeleként, a kegyetlen gyermek csufondáros vigyorával ugrálják körül a szárnyat vagy a szörnyű küzdelmet a fintorgó kis ábrák süvítő kérdésként: mire mentél a szárnyakkal! Hová jutottál a fegyverek által? „Soha többé azt”. Mit? A pusztulást? Az elembertelenítés győzelmét!

Kondor nem leplez. Leleplez. Nem kívülállóként, nem objektíve. Benne van derékig, nyakig maga is a dágványban, iszapban, az indulatok emberi sarában, s fénylő homlokkal a tisztaság-vágy emberi horizontjában. Ha megkérdeznők tőle magától: eredményesnek, érdemesnek tartja-e a felemelkedésbukás, gyötrelem-áhitat e kínzó spirálmozgásait, aligha válaszolna. A döntés, a válasz képeiből szűrhető ki, fejthető meg. Akinek az alkotás ennyire gyermekhevületű játék és ilyen férfielszántságú harc, azt szükségszerűen az ingerlés motorja hajtja győzelemről bukásra, hullásból emelkedésre. Ilyen verítékes és szívetszaggató teremtésből újra és újra csak felemelkedni lehet.