Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 1. szám - HORIZONT - Kántor Lajos: Egy műfaj metaforfózisa
A móriczi novella érlelő melege jótékonyan hatott kezdetben Fodor Sándorra is - ezen az úton Fedor a Fehérfenyő lírájáig, a Rác Fülöp és a Lengyel László balladája •ős érzelmi motívumokkal átszőtt drámaiságáig jutott el, a helyiérdekű anekdota ísértésével azonban a Mit gondol az öreg pisztráng? (1967) néhány elbeszélésében tud gyértelműbben leszámolni. Mindenekelőtt kötetének címadó írásában. Fodor Sándor t fordít először hátat a hagyományos-realista epika szellemében felfogott cselek- lénynek, a jól meghatározott időben és térben kezdődő és lezáruló cselekménynél lár jobban izgatja az, ami a külső történések mögött játszódik le: nem a tetszetős orgásztörténetek, hanem a horgászbotot tartó kéz mozdulásai sűrítik évtizedek él- lényeit. A Mit gondol az öreg pisztráng? írója ma már az egyenesvonalú elbeszélésben felül tud emelkedni a kis dolgok körén, a cselekmény atörténelmi dimenzióval együtt rkölcsit is a magáénak mondhat, sőt ez kerül a középpontba A feltámadás elmarad lldázatértékű passiójátékában. Tamás Gáspár, ugyancsak a székely népi világ képviselője prózánkban, magmaradt a [felvi sajátságok-szépségek áhítatában. Az anekdotizmus kisszerűsége fokozottan nyegette-fenyegeti a paraszti élet olyan hűséges krónikásait, mint Bonczos István, atona Szabó István vagy Kormos Gyula. De — kisregényét, a Miskát leszámítva—nem idott felülemelkedni ezen a szinten a munkásvilágot író Bállá Károly sem, s egyelőre am járt egyértelmű eredménnyel Herédi Gusztáv és Tompa István ilyen irányú kísérte. Papp Ferenc meglepő megújhodását kisregényekben tapasztalhattuk, azelmélyül- íbb lélekrajz, az erkölcsi példázat nála szélesebb epikai keretet követel. A romániai magyar novella fejlődésvonalában jellemzőbbek Huszár Sándor írásai. Joha a köztudat szerint Nagy István művének folytatója — a tematikai rokonság llenére —,karcolatainak, anekdotikus novelláinak líraisága inkább elkülöníti A jóté- ony prémeskabát, Az öreg Máté és a stop szerzőjétől, semmint az ötvenes években t novellákban a szegények, külvárosi gyerekek, gyári munkások múltbeli megalázta- ísait, fájdalmas emlékeit idézte meg (Máriskó, A pompeji katona), de a jelent is rzelmes mozzanatokban, nemegyszer idilli villanásokban igyekezett rögzíteni (Maria-vekni, A rend nevében, Édesapám futballozik), éppen ezzel a derűsebb láttatással karva igazságot szolgáltatni osztályos társainak a múltért. Novellisztikájának lírai laphangjához később sem lett hűtlen, még olyan, a jelen megoldásra váró, drámaibb írsadalmi problémáihoz közelebb került elbeszélésében sem, mint a Jött egy leány telepre. Jóllehet Hornyák József karcolatai, rajzai líraiságban rálicitálnak a Huszár-novellákra, zeket a sokszor leheletfinom miniatűröket mégis kevésbé érheti az idillizmus vádja: Hornyák Krúdy- és Tersánszky-hangulatokat felidéző novellafigurái, minden külö- lösségükkel együtt, mai emberek, mai boldogság- és igazságkeresők, egy-egy önvédel- ni gesztusuk az embertelenség elleni tiltakozás jelképévé nő. Bajor Andor humoreszk- einek lírája lényegében ugyanilyen szerephez jut: csetlő-botló kisemberei nem annyira levetségesek, mint inkább sajnálatra méltók, magatartásuk tulajdonképpen az egyetlen lormális, következetes magatartás, csakhogy környezetük vált abnormálissá, már-már ibszurddá, s ebben az optikában, ebben a viszonyításban tűnnek ők élhetetleneknek, >anoptikumi figuráknak; az író személyes részvétele a történésben megteremti aztán íz etikai egyersúlyt, anélkül, hogy csökkentené Bajor humoros novelláinak, szatíráink egyetemesebb érvényét. Az emberi együttélés törvényeit kutatják Panek Zoltán elbeszélései is. Panek a cönnyed, tetszetős, de nemegyszer terjengős írásmódtól halad kitartóan az analitikus >róza felé, az időszerű erkölcsi témákhoz ma mélyültebb lélekelemzéssel közelít, elő- ;zeretettel növeli szimbolikussá elbeszéléseinek alaphelyzetét. A klasszikus novellaormától messze távolodva, az intellektuális, absztrakt, sőt abszurd próza egyik jelentős Forrás 65
