Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 6. szám - HAZAI TÜKÖR - Kunszabó Ferenc: Portré Kiss Árpádról

jutott (Fritz Baade, 1961). Ez az arány azonban a FAO legújabb, 1966. és 1967. évi adatai szerint, az utóbbi években megromlott. Megállapították, hogy az utóbbi 16— 17 évben az emberiség szaporulatának üteme gyorsabb volt, mint az élelmiszer-ellátás növekedéséé. Egyre több azoknak a gazdaságilag elmaradott országoknak a száma, amelyek képtelenek saját lakosságukat táplálni... A világ élelmiszertermelése, a jelentés szerint, 1966-ban nagyjából ugyanannyi volt, mint az előző évben, pedig 70 millió emberrel többet kellett élelmezni.”

Vegyük még hozzá, hogy a helyzet 1966—1970 között sem változott lényegében, valamint emlícsük meg azt az ismert tényt, hogy a Föld három lakosából kettő mindig éhezik. Ma is. Elégcelenül táplálkozott nemcsak 1850-ben, hanem 1950-ben is (akkor a többség meg Magyarországon is), mikor Kiss Árpád feladatul kapta, hegy araszolja végig a népélelmezés javításának egyik „kutatóvágatát”: lesz-e a búza (Iriticum) és a rozs (Secale) keresztezéséből (Tricicale) igénytelen, tápdús, bőtermő kenyérgabonafajta.

— Végigaraszolta?

— Végig.

— És lett?

— És nem lett.

A szavak megdöbbentőek, és talán éppen azért, mert tárgyilagosan mondja. Nem lemondóan vagy keserűen, nem dühvei vagy daccal, hanem természetes egyszerűséggel: egy élet kutatómunkája megtanította, hogy a tények nyílt feltárása a leghasznosabb, mert a legcélravezetőbb.

— Kudarc ez?

— Ez kudarc.

— Megadta magát?

— Azt nem.

De még ezt sem kiáltja. Szelíd a hargja. Félelmetesen szelíd ez a konokság.

A téma indításakor az volt az elképzelés — felig-meddig talán még ő is hitt benne —, hogy 6—8 év alatt körbe lehet járni a problémát, és jobb vetőmagokat sikerül átadni a gyakorlatnak. Ez végeredményben így is történt: Martonvásár már az ötvenes évek közepén nagyon jó vetőmagokat „dobott be” a termelésbe.

... és még valami

— Csakhogy ez a legkisebb ellenállás vonala — mondja Kiss Árpád. — Mert mit csináltak és csinálnak Martonvásáron, de a világ minden gabonanemesítő állomásán? Fajtakeresztezésekkel és különböző ráhatásokkal a korábbi búzavetőmagok helyébe jobb búzavetőmagokat adnak. Ezt nem a fajtanemesítés lekicsinyítésére mondom, távol áll tőlem, hiszen e tevékenység alapján teremtették meg a fejlett mező- gazdaságú országok (köztük hazánk) kenyérellátásának megbízható vetőmagbázisát — hanem hargeztatom azt a meggyőződésemet, hegy mindez segíti ugyan a világélelmezés jobbítását,

DE NEM OLDJA MEG!

Nem, mert a búzát az ember sok évezreddel ezelőtt vette ápolásba, és állandóan nemesítve, jobbítva ez meg is felelt a viszonylag lassan fejlődő társadalmaknak (a népszaporodásnak). Ma azonban, mikor nem csupán a lélekszám emelkedik rohamosan, hanem a meglevő népességet is sokkal magasabb fokon kell ellátni (= meg kell szüntetni a kétharmad éhezését) — ma a hagyományos vetőmagokat „toldozni-foldozni” többé nem megoldás. Vagyis nem csupán az agrotechnikát és -technológiát kell meg59