Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 6. szám - HAZAI TÜKÖR - Kunszabó Ferenc: Portré Kiss Árpádról
felelően alkalmazni az ugrásszerűen növekvő körülményekhez, hanem az agrobiológi- át is. Ezért tért le fokozatosan minden olyan útról, melyek szép és gyors megoldásokat kínáltak ugyan, de végeredményben csak néhány százalékkal növelték a sikértartalmat, és néhány mázsával az átlagtermést. — Körülbelül öt év után jött rá arra, hogy a triticale nem egyszerűen a búza és a rozs hibridje, hanem olyan új növényfaj, amelyik — képletesen szólva — hatalmas energiákat gyűjt magába, kirobbanásra készen. — Új növényfaj, új állatfaj... — töpreng a portréíró. — Volt idő, mikor a laikusok ezek bűvkörében éltek: „Átalakítjuk a természetet!” „Eltüntetjük a sivatagokat!” „Megváltoztatjuk a természeti törvényeket!” — Igen. Tudom. Azt is tudom, hogy amit az előbb mondtam, az csuda modernül, csuda forradalmian hangzik, és fel lehetne fájni, könnyen elérhető célokat ígérve.. . Voltaképpen abban az emlékezetes időszakban sem történt más, mint felcsillanó lehetőségeket közeli ténnyé igyekeztek varázsolni. Ez legalább olyan káros a tudományra, mintha egészen el akarják szakítani a gyakorlattól... Én egyikről sem beszélek. Hiszen huszonkét éve tértem arra a „nyomvonalra”, mely az összes kínálkozó lehetőség között a legkeskenyebb volt. — Igen-igen — de új növényfaj!. . . Sikerült ez már valakinek a kenyérgabonában? Hirtelen vetett pillantásába sajnálat vegyül: — Hiszen éppen azért. Nyomvonalon Négy nylontasak fekszik az asztalon. Az elsőben felismerhetetlenségíg összetöp- pedt valamik: a másikban valamivel nagyobbra „sikerült”, zsugorodott maghéjak; a harmadikban félig telt rntgck, zabszemr.agyságúak; míg a regyedikten kifejlett, hosszúkás szemek, búzamagoknak óriások, de azoktól jellegzetesen elütök — ezek a nyomvonal állomásai. Áz ember a maga eszével és akaratával létrehozott egy új gabonafajt, mely minden másfaleséggel csak rokon lehet, de nem azonos. Genetikailag példa nélküli a világon. S ezt a Magyar Tudományos Akadémia Genetikai Díja, a földkerekség kitűnő biológusainak elismerő levelei, valamint a KGST-országok Kecskeméten aláírt azon egyezménye igazolja, mely a triticale további kutatásában és fejlesztésében éppen Kiss Árpád eredményeire alapoz. De említsük meg az indiai és a magyar földművelésügyi miniszterek által kötött megállapodást, miszerint Indiában az éhség leküzdésének egyik bázisa a triticale lesz — valamint szóljunk arról is, hogy ezt a növényt hazánkban ma már sokezer holdon termelik, mint a legnagyobb fehérjetartalmú takarmányt! — Hát akkor hol itt a kudarc voltaképpen? — Nincs kudarc — egyezik bele Kiss Árpád, kevés mosollyal, majd némi hallgatás után megszánja a saját gondolatainak zsákutcájában bíbelődő portréírót: — Kudarc, hegy huszonkét év után sem hoztam egy bőtermő kenyérgabonafajtát, de váratlan és masszív eredmény az új faj. . . A célok kiigazítása, menetközben helyesbítése és az új célok lényegének felismerése: a kutató erős tulajdonsága kell legyen. És feltételezi az alázatot a választott tárgy iránt, a természet törvényei iránt. . . Egy-egy új faj évezredek vagy évtízezredek alatt alakul ki spontán — Kiss Árpádnak művi úton, tudományos fegyverzettel két évtized alatt sikerült létrehozni, de csakis azért, mert nem a természet törvényei ellen, hanem azokkal összhangban cselekedett! Attól kezdve, hegy az ötvenes évek közepén felismerte: új fajt teremtett, attól kezdve folyton a gyakorlati alkalmazhatóságon dolgozik. Először az optimális szem60
