Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 6. szám - Gál István: Üzenetek Veres Pétertől
Az Ungarischer Mikrokosmos c.. kis antológia 10CCC példányban előjegyzésben elke't Pécsben-,» háborús viszonyok ellenére, vagy talán éppen ezért. Sajnos, Veres Péter mégsem került a kctetb.e. F A háború után sokáig csak logadásokon, előadásokon, összejöveteleken találkozhattunk, Anikcr ,a 60-as évek elején, az angol—magyar kultúregyezmény megkötése előtti években, az én munka- rkörömbe tartozott magyar írók, művészek, tudósok ajánlása és kijelölése angliai tanulmányútra, Borsos Miklós. Déry Tibor, Illyés Gyula, Németh László és közel száz más szellemi kiválóság melleit Veres Pétert is az elsők között ajánltam. Ukrajnai útinapló|át olvasva fölmerült előttem egy olyan angliai útibeszámoló lehetősége, amilyen az egyébként nagyszámú műfajban magyar nyelven n.ég nem fordult elő. Veres Péter mint gyakorló mezei munkás, aki alulról látta a magyar mezőgazdaság minden búját-bajár, az angol földeken, gazdaságokban, háziállatok között kóborolva nyilván olyan értékes megfigyeléseket tehetett volna, amelyek elsősorban a magyar gazdasági életnek válhattak volna hasz» nára. Veres Péter el is jött az egyik illusztris angol kulturális vendég előadására és fogadására, john Chaetnam-nek, az akkori angol követnek én voltami szerenrsós Veres Péterrel való es2meoseréjét yagy egy óra hosszat tolmácsolni. A követ Veres irodalmi működéséről haliva kiváncsi volt az angol irodalom, történelem, gazdaság iránti tudásán. Efajta vizsgáztatást és ilyen konkrét tudást magyar részről rendkívül keveset láttam az angol—magyar kulturális kapcsolatok terén kifejtett évtizedeim során. Amikor Veres Péter a meghívást megkapta, de bürokratikus körülmények miatt az egyre inkább eltolódott, a következő üzenetet küldte nekem: „Kedves István! Budapest, 1961. II. 15. Azt hiszem, ezt az ügyet, mármint a kiutazás gondolatát azzal zárhatjuk le. hogy csak ápr. és nov. között vállalkozhatom rá, mert télidében elronthatja a dolgomat a reumatizmus és más nyavalyák. (Most pl. betegeskedem: vagy 30 éve minden télvégén elolvadok a hóval együtt.) Ami a másik dolgot illeti: nézd énnekem nincsenek illúzióim: nem sokat számítunk mi se így, se úgy az angol elit elett (a szélesebb közvélemény meg alig tud rólunk: fontosabb Kongó vagy Kenya- Tanganyika, és ezt meg is értem), és éppen ezért nem elég eres bennem a „dicsvágy”, hogy összeszedjem angol dolgaimat. Ti persze, értve ti és az angol követség illetékes err terei fcntcsnak érezhetitek, hogy tegyetek valamit és dolgozzatok — erre a becsület is kötelez —, de én tudem, hogy itt csoda nem történhet. A világbíró nagy nemzetek elitértelmisége mindig kozrrcpclita (így veit rrár Rcrrá- ’ban is), az egész emberiségben gondolkodik, és képtelen megérteni a saját élethez ragaszkodó kis nemzeteket. Még ha olykor-olykor napi politikai szükségbe! foglalkozik is velük, akkor is ott van: szegény bolondok meg fognak halni, de képtelenek megérteni. A jövendő fontos nemzetei a kínaiak, hinduk, malájok, arabok, négerek, indiánok (latin amerikaiak) lesznek, ftten a világban mi keleteurópaiak, de most már az igazi „eurcpai”-nak számító skandinávok se számítanak, pedig ók már egyszer betörtek az Ibsenjükkel és Ham,sün jukkái az európai irodalom ba. Azóta sem mi. Népi szellemiségűk nincs, kiégett, Európának és a világnak nem tudnak mondani sem,mi újat. A mi népiségünk ugyan még nem égett ki. de mi meg politikailag érdemtelenek vagyunk. Mégis, ha fordításról szó lehetne, csak a legjobb novellákkal érdemes. Üdvözöl Veres Péter" Péternek ez a levele öregkori bölcsességének, hogy ne mondjam, történetfilozcfiájának kivételesen szép és tömör megfogalmazása. Európa és a fehér em.ber jöveje felél nem túl optimista, de a fehér imperializmus múltjára vonatkozóan sem az. Mindenesetre érdekes, kikben látja ,.a jövendő fontos nem- zetei”-t. Épp ezért bizalmatlan a nyugati nemzetek főként magyar összeköttetéseik által sürgetett, de alapjában véve nem vitás érdektelensége iránt. GÁL ISTVÁN t?. TT Sí * rp TP «Ni "7 :) c 0 V 46
