Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 6. szám - Gál István: Üzenetek Veres Pétertől
ragadta, hogy az Apolló két olyan tanulmányáról tegyen megjegyzéseket, amelyekről föl sem lehetett tételezni, hogy őt érdekeljék. Az egyik a kora-középkor akkori fiatal kutatójának, Ferdinandy Mihálynak, ma a Puerto Ricó-i egyetem világtörténet-tanárának „Középeurópa kezdetei” c. tanulmánya. Ebben László Gyula és más mai kutatók nézeteit fejti ki dióhéjban. A másik tanulmány a Szekfú Gyula által nekünk közlésre ajánlott és küldött inkább filológiai értekezés, az oly korán elesett Csabai István később Ortutay Gyula által könyvformában kiadott elmélete: „A Végvári Vitéz és a Magyar Humanista”, a végvári magyar élet kulturális tevékenységének méltatása: „Tisztelt Uram! Balmazújváros, 1938. aug. 19. jó, rendoen van. én gondoltam előre, ti. a téma is kényes, ámbár ezt a témát csak így több vonatkozásban lenelett megvilágítani. A Kelet Népének azonban nem alkalmas ez a cikk, mert a K. N. sokkal exponáltabb, politixusabb tartalmú iap, hogysem ezt lehozhatná. Az Apolló így diszkusszió alakjáDan, vagyis nem vállalt, csak leközlött formájában, ebben az Illyés—Szvatkó összefüggésben még íehoznatta volna, de önállóan a K. N. már nem. Küldje vissza, majd alkalomadtán felhasználom. Ennek pedig majd a levonaton átírom a bekezdését, vagyis az lilyc-s-vonatkozást kihúzom. A masaryki mondást Szép Szó-ék mondták, ha jól emlékszem Fejtő, de ez nem is fontos, ez közhely, s a Szép Szó-i értelme nem éppen ez, ami a masaryki. A humanizmusra vonatkozó megjegyzését nem tudom kiolvasni, de ez a fogalom már úgyis közismert. Egyébként ezen nem veszünk össze. Hogyan csináltam ilyen hamar! Begyemben volt már régen, és még több is van. Ez egyszerűen alkalom volt. Egyébként ennek még sok ága van, majd valamikor könyvbe foglalom. — Mátrai könyvét nem olvastam. — Ferdinandy cikke régi meggyőződésemet, hogy hunok — avarok — szlávok — magyarok ez egyirányú keveredési vonal — Eurázsia — nagyon szépen igazolja ezt Csabai cikke szép, de kicsit romantikusan fogja fel a középkori humanizmust. Néhány hőstől és nagy írótól, eltekintve siralmas idő: diák-kultúra volt. A szellemi kultúra nem mesterség és nem is hivatás, hanem a mindenkori és mindenholi közösség öntudata legértelmesebb tagjain keresztül megfogalmazva. De erről többet kellene beszélni. Üdvözlettel Veres Péter” A 33— T)-a; évre fordulóján az Erdélyi Helikonnak külföldi és magyar fo'yóiratszemlát írtam Egy alkalom ml Veres Páter egyik jelentősebb megnyilatkozását méltatva jóhiszeműen és jó értelembe ,,a virtuális magyar Sztálinénak neveztem. Erre a szélső jobboldali Magyar Élet, hogy Péter bácsinak kedvében járjon, kirohant ellenem. Ő maga éppen akkoriban a könyvnapon föntjárt Budapesten, autogram osztogatás közben az Astoriával szembeni sarkon időt szakított, hogy az ügyet tisztázzuk. Veres Péter baráti belátásának és megértésének jeléül az addigi udvariaskodó hangnemet elhagyva áttért a tegeződésre. Amikor hamarosan egy osztrák kiadónak, a Wiener Verlagnak egy kis magyar prózai antológiát állítottam össze magyar életképekből. Móricz, Móra, Krúdy, Illyés és Cs. Szabó írásai mellé Veres Pétertől is szerettem volna közölni benne valamit. Következő két levelezőlapja erre vonatkozik: „Kedves Gál Pista! Balmazújváros, 1942. VI. ?. Szívesen adok írást, de nem írtad meg, hogy szépiordalmi vagy tanulmányjellegű írást akarsz-e. Új írást nem vállalhatok, mert sok a dolgom, és nem is biztos, hogy jobb lenne, mint ha meglevő írásaimból választanánk. írd meg hát, elbeszélést akarsz-e vagy valami könyvrészletet. Esetleg saját tetszésed szerint is választhatsz. A Falusi Krónikából irodalmilag is nívós részletet hozhatok amely önmigában is megáll. Egyszóval nincs semmi akadály. Annyit kérek, hogy írd meg mit választottál. De írj akkor is, ha okvetlen tőlem kéred, hogy én válasszam ki. Üdvözlettel Veres Péter” „Kedves Gál Pista! Balmazújváros, 1942. júl. 16 Azért válaszolok későn, mert aratunk. Most eső volt, és a postámat intézem. Teáit, ha már énrám bíztad a választást, legyen így: Falusi Krónikából alkalmasnak tartom a Pásztorálet, pásztorsors fejezet első szakaszát, vagyis a 20. oldaltól kezdve a 28. oldalon a csillagig. Ugyancsak alkalmas, mert kerek egész a 38. oldal esi Magtól a 47. oldalon a íejezetvégig. Kerek és nem hosszú rész az a „Félcsípejűek és lovaskódúsok" című fejezet is a 140. ol.-tól a 154-ig. Én a 33—47. oldalak közötti részt tartom a legszebbnek. Irodalmibb, de azért könnyen fordítható. A többi rész konkrétabb, de szürkébb, bár idegen nyelvre az ilyet könnyebb fordítani. Az Alföld parasztságából pedig vagy a 24—23. old. közötti vagy az 53—62., esetleg 58—66. oldalak közötti részt ajánlom. — Ez elég bő választék: csináld kedved szerint. Üdvözlettel Veres Péter” 45
