Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 6. szám - Gál István: Üzenetek Veres Pétertől
(alakon, s ki látott már olyan ostromlókat, akik nem hisznek a vár bevételiben? Ők nem juthatnak hozzá, hogy fajtájuk lelkét és történelmét formálhassák — holott ez a hivatásuk és feladatuk —, tehát tagadnak és lázongnak. Mindez ma már kétszerkettője a magyar helyzetnek. S az is, hogy a forradalom itt nemcsak szociális, hanem nemzeti is lesz, ha lesz, akármikor lesz. Sem a 48-as, sem a 18-as nem volt igazi nemzeti forradalom, mert nem az alulról emelkedő népi erők törtek fel, hanem a felülről felboruló hatalom pánikja idézte elő... Mi ma is szolgái vagyunk a mai, jórészt idegen urainknak, de ugyanakkor gyarmata vagyunk Európa egy részének. Mit akarhatunk hát? Úgy fék szabadulni, hogy utánozzuk Európát a polgárosodás útján? Nevetséges, hiszen ott is bukófélben a polgári civilizáció! De mit is adhatna ma nekünk Európa, miután már moncpolkapitalizmust, gyarmat' gazdálkodást és életformát kényszerített ránk? A liberalizmus idejét múlta, ...a fasizmus handabandázó autó- szuggesztió és önmisztifikáció, ... a hitlerizmus kicsinyes, aprólékos, diszciplintmánia, nemzeti lényünkkel merőben ellentétes ... Új életformát, szerintem kollektivista demokráciát kell teremteni, ez lesz minekünk a legmegfelelőbb. Egyebet különben sem tehetünk, mert a helyzetünk egyebet nem tűr meg, másképp nem élünk és nem maradhatunk meg. Végkövetkeztetés? Polgárok már nem lehetünk, de már ne is akarjunk lenni. Nyugaton már nincs semmi keresni valónk. Itt élünk-halunk a Kárpát-medencében és Közép-Európában s rreg kell találnunk azt a formát, amelyben fennmaradhatunk mint állam és mint nemzet is. Aki a természet elöl menekülni próbál, azt elebb-utóbb elejti a természet. Márpedig mi magyarok nem akarunk elesni, hiszen még nem is éltünk. Uraink éltek-uralkodtak, elpusztultak, mint a római és spanyol urak, de mi parasztok ezer évig csak küzdöttünk, szenvedtünk a puszta megmaradásért. Most rajtunk a sor, most majd mi jövünk! .. . Nekünk csak az a kötelességünk, hogy felismerjük, amit a történelem, a valóság, a világgazdasági és világpolitikai erők parancsolnak. Aki felismerte a világerők miértjét és a magyar népi erők hogyanját, azé lesz a jövő. Én hiszem, hogy a miénk: keleti magyaroké és szocia'ista magyaroké!” (Apolló X. 1939. 20—24. |.) Cikkét Veres Péter a következő levéllel küldte el hozzám. Ez megint alapos olvasói mivoltát igazolja. Egyetlen könyvismertetésről, az akkor fiatal kezdő filozófus Dcsi Frigyesnek, az Országos Meteorológiai Intézet mai igazgatójának szintén kezdő filozófus barátjának. Faragó Lászlónak, 1945—1950 között az Országos Pedagógiai Főiskola igazgatójának Snow két kultúra-elmélete akkor valóban forradalmian újszerűnek ható munkájáról valóságos kis cikket írt marxista felkészültségének éleselméjűségével: „Kedves Uram! Itt az írás. Talán több is, mint amire maga gondolt. Ha bármi okból nem közölhetné, juttassa vissza ha már megírtam leközöltetem valahol. Ha közli, a levonatokat küldje le, mert rengeteg sajtóhibát csinálnak a nyomdászok a kéziratom után, és ilyen dolgoknál egy szó is félreértést szülhet. Még van idő, hogy esetleges megjegyzéseit lelevelezhessük. Tisztelettel Veres Péter Mellékesek: Nagyon érdekesnek találtam Dési Frigyesnek a Faragó László Humanizmus és természet tudomány című könyvéről szóló beszámolóját. T. i. ott olyasmit fedeznek fel, amit a dialektikus materialisták már régen hirdetnek: a szellem is anyag, a mozgás is tömeg, egyszóval az ellentétek dialektikus egységét. Nagyon helyes, de amint sejtem ez a dialektika megint vulgáris lesz, mert nem önmagából a dialektikus bölcseletből vizsgálja a világot, hanem idealisztikusnak nevezi azt, ami se nem idealisz- tikus, se nem materialisztikus, hanem egyedül helyes világ és életszemlélet. így szükségképpen vul- garizáiódik, megmerevedik a tudományos eredmény, hoiott az ember használatára újra fel kell bontani és külön-külön is szemlélni és funkciójukat és fokról fokra meghatározni az ellentétek mozgását Mert a valóságban megint külön síkról kel! szemlélni a mozgást és külön síkról a tömeget. Én nem vagyok ebben még laikus sem, ellenben a dialektikus szemlélet kényszerít arra, hogy felismerjem a merev mechanizálódó tételeket, amelyre az ember örökké hajlamos lesz, hiszen végességéből, halandó voltából fakad ez a szemléleti mód. Tehát elméletileg-fogalmilag a végső igazság az ellentétek egysége, gyakorlati lag-fun kcíonálisan a végső igazság az ellentétek örökkévalósága. Az ember szemével, a közösség szempontjából azonban a pragmatikus szempont a döntő, mert akarva-akaratlan erre kényszerülünk. Az élet a megmaradás törvénye ezt parancsolja. Sorrend kérdése az abszolút törvény, mit, mikor, mire lehet használni. Ez nem az „in sich” igazság, hanem az ember igazsága. Alkalomadtán eljuttathatja ezt a pár megjegyzést Faragónak!” Veres Péter rajta volt, hogy tanulmánya az Apollóban jelenjék meg, hiszen a népi táborból Bartók Béla, Illyés Gyula, Kodály Zoltán, Ortutay Gyula is írt már a lapba, nem szólva a radikális értelmiség nagyszámú képviselőjéről. Erre vonatkozik következő levelének első része. Ezt az alkalmat is meg 44
