Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 6. szám - Gál István: Üzenetek Veres Pétertől
újvárosi származású tanító, részt vett 1935 augusztusában azon az első szárszói konferencián, ahól.1 Bajcsy-Zsilinszky Endrével együtt tartottam előadást Magyarország és Közép-Európa összefüggéséről..! A» Magyar Út konferenciáján, amelyet az akkori segédszerkesztő, Erdős Jenő rendezett, a Soli Deoi Gloria kálvinista diákegyesület a balatonszárszói nyaralótelepén folyt le százak és százak részvételével. I K-ordás a konferencia egyik legaktívabb tagja volt, maga is csupa tűz és lelkesedés. Veres Péter ai Számadásban megírja, hogy a 30-as évek közepén a balmazújvárosi népkonyha vezetőjeként 4500/. nihcstelen munkanélküli mindennapi közétkeztetését irányította. Mint okleveles tanító mégsem, kapott állást, és így 35 őszén a Magyarok Világszövetsége Julián Egyesületéhez szegődött a brazíliai, • Sao Pauló-i magyar kolónia tanítójául. A falukutató mozgalom kiadványai közé lenne sorolható Kordás-» nák a dél-amerikai magyarságról írt számtalan cikke és hosszú levele. Ezek közül az elsőt nekem küldte Veres Péteren keresztül, nyilván azért így. hogy a kézirattal egyszerre mindkettőnket tájékoztas-. són. Veres Péter ezzel a pár sorral továbbította hozzám Kordás levelét: fisztelt Uram! (Keltezés nélkül).' Kordás Feri küldte ezt a levelet Sao Paulóból, de én heteken át kajtattam az Ön címét, amíg végre, megtaláltam az Apollót. Oda volt ugyanis, valaki kölcsönkérte, s hetekig nyomoztam, amíg megtaláltam. A szám különben tartalmasabb minden eddiginél. Szvatkó Pál nagyon érdekes, Hevesi megalapításai ■ Krúdyról finomak. Köszönöm, hogy elküldte. Egyedül a nyelv, amit a legtöbb írónál nem szeretek. Kialakulóban van/ egy sajátos esszeizmus Németh L. és Cs. Szabó nyomán, amelyben nem a tartalom a cél, hanem egy; sajátos, szinte már éneklés retorika. Higgye el, ezt hamar megunják az emberek. Az igazi stílus az.i amelyik nem látszik. Közvetlen, egyszerű, mélyrehatóié. Természetesen ez nálam is vágy csak. Sok Írásom nekem is retorikusnak tetszik ma már. Üdv. Veres Péter. Az Apolló V. kötetéből érdekes, mit emelt ki magának olvasmányul. A kötet vezércikke Thomas Mann híres budapesti történelmi előadása volta Népszövetség itt rendezett humanista konferenciáján. Mégsem ezt, hanem Szvatkó Pál valaha írt legjobb tanulmányát a cseh és magyar történelem és nemzeti jellem párhuzamairól, valamint Hevesi András Krúdy-méltatását. Ugyanakkor figyelmeztetett; ném annyira az esszé műfajának, mint az esszé modoros stílusának divatjára. Szvatkó iránti akkori érdeklődése bátorított föl arra, hogy az Apolló Vili. kötetében megje.ent nagy vihart keltett másik tanulmányát, az Indogermán magyarok-at küldjem el Veresnek, hogy a modern magyar irodalom három nagy csoportjának „keleti magyar” részéről kérjem hozzászólását. Veres Péter azután alaposan kifejtette véleményét, kereken megírva az akkori magyar társadalomról való halálos diagnózisát, a változtatás forradalmi szükségességét és a keleti, szocialista, nevén nevezve szovjet demokrácia felé tájékozódó magyarság bekövetkező biztos győzelmét. A cikkről több levél-; váltásunk is volt. Az akkori reakciós politikai rendőrséggel elég bajunk volt a humanizmus és a Duna- konföderáció hic et nunc értelmezése miatt. Veres Péter éleslátását és szókimondását ma csak bámulni lehet, még akkor is, ha nekem mint szerkesztőnek aggályaim voltak a következmények felől: nem vitás, hogy az Apolló hamar bekövetkezett betiltásához Veres Péter cikke alaposan hozzá járult. Többek között ezeket írta: „Nos, én megmondom őszintén: nem érzek és sohasem éreztem európai nosztalgiát. Igazságot, szabadságot, egyenlőséget, békességet, alkotó új, dinamikus magyarságot szerettem volna mindig, de ezt nem fűztem Európa fogalmához. Mert tulajdonképpen mit is értenek Európa alatt? A technikai, civilizáció kényelmeit, a szappanfogyasztást, az angol klozettet, hatfogásos reggelit és az individualista udvariasságot? Avagy nem ezt, hanem a demokráciát? Melyiket? A csak társadalmit, mert ez a dikta- túrás államokban is megvan, avagy a politikai demokráciát? Vagy talán mind az egészet együtt? Körül ; belül, mert ha nem így volna, akkor nekem fogalmam sem lehet róla, hogy mit értenek Európa alatt A demokráciát én is szeretem, sőt igyekszem úgy a magyarságban, mint önmagámban megvalósí-i tani, de demokrácia nemcsak Nyugaton van, s nem csak ott lehetséges, s főképpen nem azonos a polgári életformával, sőt igazi megvalósulása túlvezet a polgári életformán a tökéletesebb társadalom-/ szervezés és a tökéletesebb ember felé, míg a polgári életforma csak meghamisítja és korrumpálja a demokráciát. Igaz, hogy a nyugati demokrácia is nagy haladás a közép-európai félfeudalizmushoz: képest, de ha már ideálokat tűzünk ki, akkor ne a korcs és torz formákat, hanem a teljeset, a szabadot,. a véglegeset tűzzük ki.-... Igazában ez a keleti magyarság az alkotó magyarság, ez adta az államfenntartó katonai erőt, s ez adta a megtartó lelket, az irodalmat. Csakhogy ez a másik, ez a keleti realizmus csak forrada-i lommal győzhetne a rátelepült gazdasági, társadalmi, faji és politikai erőkkel szemben. Ezért kínlódik, annyit hiába, ezért látszik meddőnek minden erőlködése, s ezért látják ezt az urbánus oldalról ered ménytelen illuzionizmusnak. Az urbánus realizmus tehát nem egyéb, mint a birtokon belüliek cselekvő tapasztalataiból leszűrő^ dött szemlélet és magatartás. A keleti forradalmárok nem lehetnek ilyenek, ők kívül maradtak .a 43
