Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 6. szám - Virgil Nistor: Két vers
VIRGIL NISTOR A KIRAKAT Eszedbe jut-e néha a baba-kirakat egy bolyhos gyapjú mackót bámultunk nagy vidáman mint szófcgadó gyermek fogtam a kezed s álltam két nyitott ajtón tört ránk az emberzuhatag. Mint kút mélyén a csend nőtt bennünk a szelíd alkony arcunkat kesztyűs kézzel mókázva kedvesen szél simogatta s tűrtük szép-ergedelmesen. Hétvégeken azóta a kietlen aszfalton kószálva látni vágyom törékeny alakod titokban a babákkal zsúfolt kirakatot bámulom egy játékos pillantást keresek arccal az üzlet selymes tükréhez tapadok lelkem még ma is őrzi élő üveg megett a különös játékot — tiszta szerelmedet. BARÁTSÁG Valaki késő este zörgetett ablakomon. Nem vagyok félős, beengedtem. Vendégem sápadt volt. Kint zuhogott. A tűzhely mellé ült, és lerázta válláról a színes pelerint. Egymásra mosolyogtunk. Majd megszokott dolgokról beszélgettünk. Hajnal felé kezem után nyúlt szelíden: »Legyünk barátok«. Együtt indultunk útnak, azt se tudtam hova . .. LÁSZLÓFFY CSABA fordításai 30
