Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 1. szám - HAZAI TÜKÖR - Bencze Klára: A munkásszálláson

Az étterem túlfelén járnak be a nők. Ott a női szárny. A hall kisebb, a portás nyájas és kövér asszony, a légkör barátságosabb. Középen, egy faállványon virág, a sarokban hatalmas pálma, a fűtőtest felett nagy tükör. A kő fényesre vikszolva. Az ajtó itt is leng, de csendesebb, otthonosabb ez a világ. És fent a szobák is. .. Nincs az a szörnyű, áporodott, szellőzetlen szag. Az ablakokban, az asztalkákon, a szekrények tetején virág, virág... Az ágyak felett a falon drótból formált állatfigurák, ha más nem, képes­lapok, újságkivágások. A botrányok a félemeleten szoktak történni. A galérián, amelyet kis, ajtóval zárt térség köt össze a női és a férfi szárnnyal. Napközben zárva tartják. Most, az utóbbi időben, bizalomból, estére is kinyitják. Ne kelljen körben járniuk az első emeleten lakóknak, ha a tv-szobába, a könyvtárba, a társalgóba igyekeznek. De alighanem be­zárják ismét. Beszéltem egy asszonnyal, kilenc éve itt lakik. Az ura a másik szárnyban, öt éve. Vannak, akik Bagolyvárnak nevezik a szállást. Évente talán tíz „eset”, „ügy” adódik. Pénz, fehérnemű, ruha, óralopások, 6—7 lány bekerül az erkölcsrendészetre, egyszer-egyszer kiszáll a rendőrség. A portás eseménykönyvet vezet, mindig beírja, ki érkezik éjfél után. Azokkal elbeszélgetnek. Kikapós munkaerő nem tud rendesen dolgozni. Márpedig a szállás nem ajándék. Be­fektetés. Az épületet 1953-ban avatták. Akkor a legkorszerűbb, legimpozánsabb munkásszálló volt az országban. Ma másodosztályúnak minősítik. Öt emelet, 250 szoba, 2—3—4 ággyal, összesen 871 férőhellyel, fürdőszoba emeletenként, szárító és mosdóhelyiségek, betegszobák, négy szobánként szobaasszony. (Akkor 76 fős volt a személyzet, most hatvan. Amikor létszámot kellett leadni, a főnök mindig egy-egy szobaasszonyt kül­dött el. Később, amikor már létszámot nem kellett leadni, mentek a takarítónők maguktól.) Azóta létesítettek két tanulószobát, tekintettel arra, hogy a lakók egynegye­de jár valamilyen iskolába. A berendezés? Jobbára vaságyak, asztalkák, székek, egy-egy szőnyeg, beépített szekrény. A kisebb szobákban kárpitozott bútor, éjjeli szekrény, kétajtós, különálló szekrények. Egyébként minden ágyhoz 15-ös égős lámpácska tartozik. Az utóbbi idő­ben mennyezetvilágítást is szereltek a szobákba. A személyzet ágyterítőt varrt társa­dalmi munkában. Falvédőt vettek az ágyakhoz. Felcsiszolták és belakkoztatták a padlót, hogy könnyebb legyen a takarítás. Akkor 60 forintot fizettek a lakók, most 135—180 forintot, a lakótársak számától függően. Az országban most már, ha építenek, ilyen másodosztályú szállásokat építenek. Ezekben egy-egy férőhely kialakítása 30—40 ezer forintba kerül. Első osztályú szál­lás tán 10 ha van. Ez nagyon drága. Egy-egy férőhely belekerül 50—60 ezer forintba. A lakók 160—220 forint térítést fizetnek. A szobák zöme háromágyas, vagy annál kisebb. A vállalatok se szívesen áldoznak ennyit, de állítólag a lakók se rajonganak a magas bérű szállásért. Érdekes. Én úgy tapasztaltam, legboldogabbak azok, akik kétágyas, 180 forintos szobában laknak. Ezek az első emeleten vannak. Kis appartement-ok. 104-es. Az első szoba: fényesre vikszelt kő, csúszós. Mátraaljai rongyszőnyeg simul rá. Milyen kellemes a sokszínűsége. Otthonos. A két ajtó között drót, rajta a viselős ruha, fogason. Innen nyílik a fürdőszoba. Rendetlen,itt zsúfolódik,ami a szobában nem fért el. Hetenként ötször melegvíz. Szombaton és vasárnap nincs. Nem baj, mondják, akik hazautaznak. Baj, mondják, akik maradnak. Vasárnap volna ideje az embernek önmagára. Milyen jó lenne a vasárnap reggeli fürdő. A szobában tükrös szekrény is van. A szekrény teteje zsúfolt. Bőröndhalmazok, termoszok. 52

Next

/
Thumbnails
Contents