Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 6. szám - D. Kónya József: Színpadkép, három felvonásra
D. KÓNYA JÓZSEF Színpadkép, káront felvonásra G. úr apró, egérszemű ember, és egyfolytában vigyorog. A rozzant csehcban mindig a bádogpult sarkánál, a polcra állított néprádió alatt ácsorog, hátát kényelmesen nekivetve a Nők Lapja 1970-es falinaptárának. Mesélik, a keresztelő távollétében esett meg. Béla úr — a volt jutási őrmester, a későbbiekben kútásó — egyszer nem találta a helyén és azt mondta a kocsmárosnak: „Te. egy légyszarral kevesebb van a naptáron.” „Hogyhogy?" „Nincs itt a hoppmester.” Azóta G. urat csak hoppmesterként emlegeti az apja sörébe bele-beienyaló gyerek is. Vigyorát mereven viseli, ezerfelé törik az arca. és ha rendetlenül nőtt fogai nem csúsznak alsó ajkára, azt hinné az ember, hogy kínlódva töpreng valamin. A többiek csak úgy vesznek róla tudomást, mint a „padlóra köpni tilos” tábláról és csak ritkán, ha nagyon féktelen a hangulat, akkor veszik elő a rolóhúzót, hogy hármat koppintsanak a padlón, és kórusban üvöltsék: „Uraim! Őfelsége, a hulla." G. úr ugyanis a Temetkezési Vállalat embere. Van, aki szerint kiugrott pap, de erre nem kell adni. A kocsma nem személyi nyilvántartó hivatal. G. úrral akkor ismerkedtem meg, amikor kitört. A csehó szabályai szigorúbbak a spanyol etikettnél, idő kell. míg tudomást vesznek rólad, s ki kell várnod az első közelítő mondatot, amely legtöbbször így hangzik: ..... hát nem így van?” Akkor este letette a fröccsöt. apró fogait berántotta, azt vártuk, ordítani fog. „Tévednek uraim — mondta olyan hangon, amelyből alig-alig iehetett érezni a félszeg indulat felhangjait —, tévednek, mert nem tudják, hogy az élet is színjáték, amelynek három felvonása van: megszületnek, megházasodnak, meghalnak. A rendező nem én vagyok, uraim. Nekem az utolsó felvonásban van dolgom, ott is csak a kulisszákkal. A kulisszák meg önöknek kellenek, vagyis azoknak, akik éppen nincsenek a színpadon. így hát nyugodtan nevezhetnék hoppmesternek a papot is meg az anyakönyvvezetőt is. Hát nem így van?” G. úr kulisszái azóta sem hagynak nyugodni. Születés (Clarisse, ahogy diktálom) Ki az a bába? K. község egyetlen nyolcadik osztályának 17 leánytanulója írt választ. Hárman egyáltalán nem tudták, négyen a mesékből ismerik (egyikük azt is hozzátette, hogy vasorrú), négy cédulán ez állt: a védőnő, natan tóoaé-kevésbé pontosan válaszoltak. * V. Jánost ezer forint pénzbírsággal sújtották. Összevert és megrugdosott egy 72 éves falubeli asz szonyt. Ezzel védekezett: „Megverte szemmel a gyerekemet.” * A megyei lap esemányoldalán tekintélyes, fényképes riport: „Tízes névadó a p.-i tanácson.” Négy nap múlva névtelen levél egyetlen sorral: „Tízes NÉVADÓ ugyanaz nap délután — a p.-i templomban.” Fénykép mellékelve. * K. Erzsébet 21 éves m.-i gepírónő az egyik fővárosi leányotthonban szült. Amikor a faluban megtudták a hírt Erzsi terhességéről, két bátyja egy álló héten át várta az autóbuszt: „Itt ugyan le nem száll!” * Idézet S. község tanácsi beszámolójából: „Az ünnepélyes névadók száma az elmúlt évhez viszonyítva száz százalékos emelkedést mutat községünkben. Míg tavaly két alkalommal rendeztünk névadó ünnepséget, az idén négyre emelkedett a száma. A szülők kivétel nélkül KISZ-tagok.” * M. Mária 19 éves anyagkiadó ezzel jelentkezett az sz.-i rendelőintézet belgyógyászatán: „Gyakran hányok, és pattog a hasam.” A nőgyógyászati vizsgálat négyhónapos terhességet állapított meg. áe A csöppnyi irodában támaszkodni lehetett volna a füstre. Mustáros poharakból haraptuk a kadart, pallérozott, semleges mondatokkal nyújtogattuk egymás felé ismerkedéscsápjainkat. Csak lassan pergett rólunk a modor, a mindenki-ellen-védő impregnáló anyag. — Gyere át hozzánk — mondta a titkár, amikor ránkszakadt az este —, ott csak vendég vagy, én meg csak házigazda. Érted? 2 19
