Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 6. szám - Buda Ferenc: Török népköltészet
Fajdot lőttem, nem kelt fel; vérem tó lett, nem folyt el; mit vétettem mátkámnak? Tőlem arccal fordult el. * Lahori sál nyakadban, két vége a földön van; ha százat is szeretek, szívem mégis nálad van. * Bort megittam, pohár maradt, szívemben csak rozsda maradt; rózsámmal hogy beszélgessek, elszállt sok perc, kevés maradt. * Hegynek árnyékára nézz, virág hervadtára nézz; csalfa leány ne aggódj, mindennek múltára nézz. * Vékony sarjú nem vágható, fölzavart víz nem iható; mondják, hagyjam el a párom, pdes olyan, nem hagyható. Hágtam a hegy tetejére, gesztenye szedésére; hej, nem is a gesztenyére, szép lányok ölelésére. * Klastromfalról kő szakad, forrásfőből víz fakad; ha te ott vagy, én meg itt, köztünk kő és víz marad. * Estem bajba, náddá váltam, elolvadt ezüstté váltam; hozzád űző szerelmemtől tévelygő madárrá váltam. * Indulj hajó, jöjj vissza, kedvesemmel térj vissza; ha a kedves nem jönne, fordulj ismét, hozd vissza. KÖZMONDÁSOK Egyetlen kenyérért kemence be nem fül. Ha eszed a szőlőt, ne kérdezd a kertjét. Későn növő szarv a fület meghaladja. A nagyot üsd: a kicsiknek példa legyen. Nem a szakáll teszi a bírót. Kicsiny kő is fejet hasít. Ki a tűztől fél, a füsttől is őrizkedik. Tengerbe eső kígyóhoz is kapkod. Kő a kőhöz, fő a főhöz. Tönkrement kalmár a régi számadásait turkálja. Ha a bíró a perlőd, Allah legyen segítőd. Fát a féreg belül rágja. Igazmondót kilenc faluból kikergetik. Aki téged megüt, üsd vissza fonállal. Magad nyerj, magad nyelj. Szamárnak nyereg nem teher. Mindenik juhot a maga lábszáránál akasztják fel. Mindenik fa vet árnyékot, nem mindenik ad gyümölcsöt. Ki vizet nem talál ivásra, ki hidat nem lel átkelésre. Fekete teve a halál, letérdel minden kapunál. 14
