Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 6. szám - Buda Ferenc: Török népköltészet

„Merre vagy lány, merre vagy?” „Kályhánál, a kályhánál.” „Kályhánál ha lelnélek, téged megölelnélek.”

„Merre vagy lány, merre vagy?” „Ágyban fekszem, az ágyban.” „Ágyban ha én rádlelnék, jó nagyokat rádvernék.”

„Merre vagy lány, merre vagy?” „Bazárban én, bazárban.” „Bazárban ha rádlelnék, biz elibéd kerülnék.”

MÁN l-DALO K

Tükröt dobtam én a rétre, hegyoldalig süt a fénye; barátaim jer lássátok,

ügyem fordult üdvösségre.

*

Fehér mellényed bomoljon, minden egy gombja lehulljon; aki tetőled elválaszt,

kővé a nyelve némuljon.

*

Egy maréknyi bors vagyok,

vetegetve haladok;

ha ki mást mond, hadd mondja,

azt teszem, amit tudok.

*

Idegen madár voltam, ágadra leszállottam; mért haragítottál meg,

hisz csak a tiéd voltam.

*

Hajlós hosszú nád vagyok, ajtódra támaszkodok; akár kellek, akár nem, homlokodon jel vagyok.

k

Én gránátfa nem vagyok, szélfúvástól nem hajlok; szép lány, ne fuss előlem,

ellenséged nem vagyok.

*

13

„Merre vagy lány, merre vagy?" „Boltív alatt bújkálok.” „Boltívnél ha talállak, téged megcsókolnálak.”

„Merre vagy lány, merre vagy?" „Kunyhóban én, kunyhóban.” „Kunyhóban ha lelnélek, feleségül vennélek.”

„Merre vagy lány, merre vagy?" „Füge közt, a füge közt.”

„Füge közt ha lelnélek, téged megkötöznélek.”

Padra ne ülj, nyoma marad, nadrágodon pora ragad; ne jöjj nappal, éjjel gyere,

irigyek közt híre szalad.

*

Ne hajlítsd a meggyfa ágát, ne szeresd el más rózsáját; este ha eljöttél volna, este öleltelek volna.

•Je

Levelet írtam, nyáron volt, papirosom fehér volt: tengernyi sok bajomra a tintám is kevés volt.

■Je

Szekfű virítani akar, fülemüle szállni akar; az én ifjú szép szeretőm

vélem társalkodni akar.

*

Szekfű lennék, lankadnék, kinyílani nem mernék; szeretőm ha zörgetne,

holtomból is felkelnék.

*

Szekfű vagy te, állhatatlan, rózsabimbó, ápolatlan; téged én régtől szeretlek,

rólam mégis vagy tudatlan.

*