Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 1. szám - HAZAI TÜKÖR - Kunszabó Ferenc: Makacs előítéletekről - makacsul
Mert mire gondoljunk, ha még a hivatalos rangsorolás is néhány klasszissal följebb helyezi a rutinmunkát végző üzemi mozdonyvezetőt az elletőkanásznál, akinek élő szervezetekkel kell dolgoznia, egészségükre, súlyukra, szaporodásukra ügyelnie? A gyári mozdonyvezetőt három évig iskolában tanítják, s utána még legalább három évig gyakornoknak kell lennie, hogy a Diesel-mozdonyt néhány- száz méteres sínen előre-hátra vezesse —, az ellető kanász pedig maximum hat hónapos esti tanfolyam után vizsgát tehet, ha akar. De még az sem fontos: százával vannak az országban fiatal elletőkanászok, akiknek semmiféle rendelet nem írja elő szakvizsgák letételét. Így sorolhatjuk a példákat, végig a mezőgazdasági munkakörökön, s előbb-utóbb rá kell jönnünk, hogy a mezőgazdaság valóságos hátrányain túl itt bizony már — így vagy úgy, gyengült vagy változott formában — a régi a társadalmi ítélet, sőt: előítélet is bejátszik, mégpedig évről évre sok százmillió forintot okozó kárral. Az ipari szakmák a nagyhírű és nagymúltú céhekből fejlődtek ki,s az utóbbi kétszáz évben szédületes ívet írtak le — a mezőgazdaság emberemlékezet óta megvolt, és az utóbbi kétszáz évben (a mostani 15 év kivételével) szinte sehonnan sehová sem fejlődött, semmilyen ívet sem írt le. Ebből következik, hogy: az ipari szakmák jelentősége, tekintélye egyre nőtt, a mezőgazdaságiaké pedig —főként relatíve — egyre csökkent; minek hatásaképpen az ipari szakmák egyre alkalmasabbak voltak arra, hogy nagyobb és nagyobb öntudatot adjanak, a mezőgazdasági pedig egyre alkalmatlanabbá vált arra, hogy bármiféle öntudatot is adjon; e kétféle tendenciát erősítette, hogy míg az ipari munkások tömegei Magyarországon is több mint száz éve szervezettek,addig a mező- gazdasági dolgozó tömegek a felszabadulásig szervezetlenek voltak. A mezőgazdaság valóságos hátrányai, valamint az ezekre épülő társadalmi megítélés folytán a parasztság már a századfordulóra meglehetősen alábecsülte saját helyzetét, képességeit — még lehetőségeit is —, s menekülni kezdett a földtől. Ki hova tudott. A tengerentúli elszívó csatornák bedugulása után a városba, iparba nagyon gyéren lehetett, egészen a felszabadulásig. . . A negyvennyolcban meginduló erőteljes iparfejlesztés, az ipar propagálása, elsődlegességének hangoztatása, az ipari munka, a munkásélet örömeinek vég nélküli ecsetelése tehát — szándéktalanul — mintegy kiteljesítette a mezőgazdasági foglalkozások alábecsülését. Az ötvenes évek végére jóformán csak az maradt meg a mezőgazdaságban, aki akart. Vagy aki öregség, betegség, restség vagy önbizalomhiány miatt nem ment el. Közben azonban az ipar felvevő kapacitása lelassult,s ezzel majdnem egyidejűleg számos intézkedés történt a mezőgazdaságban foglalkoztatottak jövedelmének emelésére, helyzetük javítására, önérzetük megteremtésére — ezek következtében bizonyos visszaáramlás tapasztalható, de pontosabban: csökkent az eláramlás. Mindez igen jelentős, talán sorsdöntő fordulat kezdetét jelenti, korántsem mondhatjuk azonban, hogy a mezőgazdasági szakmák alábecsülése megszűnt volna. Ezért az elvándorlási szándék sokkal nagyobb, mint az a népgazdasági ágak várható egyensúlyához kívánatos volna. Még szomorúbb dolog, ha megnézzük, kik akarnak elmenni. Nézzük a fiatalságot mint a társadalmi változásokra érzékeny szeizmográfot. 2. Nyárlőrinc tanyaközpontból alakult község. A lakosok mintegy harmada még tanyákon él. A falu az ipari munkalehetőségeket kínáló Kecskeméttől, Kiskunfélegyházától és Tiszakécskétől egyaránt húsz, Szolnoktól és Szentestől pedig negyven kilométerre van. A község központi iskolájából hová, milyen arányban mentek a végzős fiatalok? 1968-ban 1969-ben Végzős fiatal 68 71 ebből gimnáziumba ment 3 2 ipari technikumba 3 0 szakközépiskolába 1 2 ipari tanulónak 28 32 (ebből mezőgazdasági ipari tanuló) kereskedelem, vendéglátás 5 (4) 6 gyors-gépíró 4 3 szabó-varró tanfolyam 12 15 összesen 56 60 otthon maradt 12 11. ami már önmagában is ijesztő, ráadásul a 69-ben otthon maradt 6 fiú közül 4 és az 5 lány közül 2 kijelentette, hogy továbbment volna, ha ahhoz nem lenne rossz a tanulmányi eredménye! S az egyetlen fiú, aki az idén mezőgazdasági gépszerelőnek ment, „odanyilatkozott”, hogy ő nem ezt a szakmát választotta volna, de gyengébb tanulmányi eredménye miatt csak ide vették föl! 48
