Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 5. szám - HAZAI TÜKÖR - Illyés Gyula
Egy nemzet szellemi atmoszférája éppígy kihat az egyének viselkedésére. S azon át el a társadalmi, a gazdasági jelenségekig... ... Hogy egy népnek milyen a lelkivilága, a lelki képe, annak kialakításához nyomósán hozzájárul, hogy milyen tükröt tartanak elébe. Ez a tükörtartás világszerte a szellem embereire — különösen a tolinak s az eszmecsere egyéb eszközeinek forgatóira — hárul. Nemzetemhez — bármely végzet adta közösséghez — azzal óhajtok tartozni, hogy vállalom. Valósággal vállalni kényszerülök. A világon ma tizenötmillió a magyar anyanyelvű. Mennyi lehet a magyarul is beszélni tudók száma? Mert az nem élet, hogy ne legyen valaki mellettem, aki félszavakból is úgy megért, mint az anyám; aki ne azon a nyelven álmodjék, amelyen én. Elengedni magunkat csak az anyanyelvűnk csöndjében lehet. Minél tökéletesebb az együttélés, annál tökéletesebb az egyén. Az ember ettől a közös élettől lett egyáltalán ember. Jövője is ettől függ. Egyre végzetesebben. Egyre végzetszerűbben. Attól függően, hogy milyen lábon áll a társaival. A világgal. Hovatovább ez minden tettünk és lehetőségünk talaja. Ez minden reménységünk! A magyar irodalom ötágú síp, összehangolatlan. Eléri még vajon a mi nemzedékünk, hogy egy jó munka mind e nemcsak külön-külön, de más és másként is szóló sípot egyszer ismét összehangolja, illetve a dugulástól megmenti? 72
