Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 5. szám - HAZAI TÜKÖR - Pavlovits Miklós: Képesítés nélkül
kért kapott különdíjazás, a területi pótlék és az esetlegesen megemelt alapbesorolásban rejlik. (Az 1500 forint összjövedelmet meghaladók között például egy végzett agronómus, egy kertészeti főiskolai diplomás gyakorlati foglalkozást vezető, egy matematikai tanulmányait régebben félbehagyó tanárjelölt és három magas óraszámmal dolgozó pedagógus van.) Társadalmi státuszukra a legjellemzőbb, hogy a járás szakképzetlen nevelői 65 százalékának nettó jövedelme nem éri el a havi ezer, és csupán tizennégyük keresete haladja meg az 1300 forintot. Kitűnik, hogy az alacsonyabb jövedelmi kategóriákban szereplő nevelők vannak kedvezőtlenebb helyzetben az iskolák megközelítését illetően. Fizetésemelés, jutalmazás ritka öröme csak azok közül lephet meg egyeseket, akik már tanulmányaikat végzik. Jelentős részük (22 fő) a napközis étkezés viszonylagos előnyéből is kimarad. Tizenöten tanítanak osztatlan, külterületi tanintézetekben, a tanyasi iskolák nevelőinek 26,5 százaléka képesítés nélküli. Két osztályt öten, három összevont tanuló- csoportot ketten látnak el, 1—4 osztályban hárman tanítanak, míg egy olyan nevelő is akad, aki egymaga végzi a teljes általános iskolai oktatást a tanintézet egyetlen, 1—8 összevonási! tantermében. A szakképzettség nélküli pedagógusok kivétel nélkül a gyermekek szeretetét, a hivatástudatot jelölték meg a kérdőív e vonatkozású részén. Ennek valódiságát előző foglalkozásuk jövedelmi viszonyai is alátámasztják. A huszonnyolc, jelenlegi állását megelőzően is kereső nevelő közül a havi fizetések alkalmával tizennyolcán kevesebb bért vesznek át jelenleg, mint előző munkahelyükön(l). Pedig az ideiglenesen szerződtetett képesítés nélküliek kiszolgáltatott helyzetben vannak. Többségük 10 hónapra lekötött munkavállaló csupán. A pedagóguskedvezmények egy része rájuk nem vonatkozik (félárú vasúti igazolvány, pedagógus szabadság stb.). A nyári szünetre — természetszerűen(?) — jövedelmet nem kapnak, hiszen szerződésük május végén lejár. Csupán szeptemberben válik biztossá ismét, vajon az illetékesek igényt tartanak-e munkájukra, vagy sem. Ez azonban mindig a pillanatnyi „kereslet és kínálat” függvénye — így sokuknak kétsége lehet a jövő felől. Csak a levelező úton tanulók lehetnek biztosak alkalmaztatásukban, a többiek megérdemelt nyári pihenését az ősz bizonytalansága zavarja. Tudásuk, képességeik Az előírt végzettség nélkül dolgozó nevelők középiskolai tanulmányi eredménye nem ad közvetlen felvilágosítást oktató-nevelői tevékenységük színvonaláról, minőségéről, bár bizonyos mértékben jellemzi azt. Különösen közvetett ez az összefüggés az óvónők és a tanítók esetében. Munkájuk eredményességének biztosítéka ugyanis elsősorban az ösztönös pedagógiai érzékben rejlik. Ez viszont nem igen hozható kapcsolatba a gimnáziumi előmenetellel. A felső tagozatos, szaktárgyakat tanítók szükséges tárgyi tudását azonban már inkább jellemzik az érettségi, illetve a gimnáziumi zárójegyek. A kérdőívet kitöltő nevelők középiskolai eredményei a következő megoszlást mutatják: elégségesen érettségizett 5, közepesen 21, jó tanulmányi eredménnyel 15-en, jelesen pedig 9-en fejezték be középiskoláikat. Az óvónők érettségi átlaga 2,97, az alsótagozatos nevelőké 3,2, a szaktárgyakat tanítóké 3,85. A felsorolásból is kiviláglik az illetékesek azon törekvése, hogy lehetőség szerint a középiskolákban eredményesebbnek bizonyultakat bízzák meg a fáradságosabb és nagyobb tárgyi tudást igénylő szaktárgyak oktatásával, bár ez a többletgond és -fáradság bérben nem igen realizálódik. A húsz felső tagozatos nevelő megoszlása a következő: heten tanítanak számtant, hatan irodalmat; történelmet, biológiát, élővilágot, 63
