Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 5. szám - HAZAI TÜKÖR - Pavlovits Miklós: Képesítés nélkül
fizikát, kémiát és rajzot hárman, éneket és gyakorlati foglalkozást ketten vezetnek, míg földrajz és testnevelés szakos pedagógus helyén dolgozik egy-egy nevelő. Meglepő a magyarosok nagy száma. A matematikusok elvándorlása más pályákra már köztudott. Kedvező képet kaphatunk viszont, ha az általuk oktatott tárgyakat azok középiskolai érettségi, illetve zárójegyével hasonlítjuk össze. A felső tagozatos pedagógusok szaktárgyainak gimnáziumi átlaga: 4,2. Többségük az érettségit követően már megpróbálkozott valamelyik felsőoktatási intézmény hallgatójává válni. Az itt tanúsított felkészültség, illetve a pályaalkalmasság mérésére szerepelt a kérdések között a vizsgán elért pontok száma. A jeler.cKezet- tek (34 fő) azonban több mint fele arányban (16-an) nem „emlékeznek” itt kapott pontjaik számára, azaz elfelejtették közölni a kérdőíven. Ez a tény az alacsony pont- számúak csoportját növeli minden valószínűség szerint. A képesítés nélküli nevelők státusza tulajdonképpen a pedagógiai hivatás „előszobájának” tekinthető. A pályaalkalmasság természetes és mesterséges kiválasztódása megy végbe közöttük. A kiskőrösi járásban az 1969/70-es tanévben alkalmazott 41 szakképzetlen pedagógus közül csupán 21 kapott új szerződést a következő szeptemberben (csaknem minden második „kihullott”). Közülük azonban 17-en már a tanító- és tanárképző intézetek levelezős hallgatói. Ezért magas azoknak az aránya, akiknek jelentkezése folyamatban van (23) — és nem ítélhető kedvezőtlennek a még nem tanulók viszonylag magas száma sem, hiszen 23 nevelő közül 17-en friss érettségi bizonyítvánnyal dolgoznak. Csupán tízen maradtak passzívak (többségük óvónő) a szakképzettség elméleti megszerzését illetően. A tanulás iránti szándék vizsgálata nem igazolja azt az egy-két helyen elhangzó kijelentést, mely szerint szakképzetlen nevelőink véletlenül „csöppentek” az iskolákba. A harmincnégy továbbtanulásra jelentkezett közül csupán kilencen pályáztak nem pedagógiai jellegű főiskolákra. Hárman mezőgazdasági, ketten jogi, és egy-egy orvosi, vegyészeti-, élelmiszeripari-, népművelési főiskolára-egyetemre küldték el felvételi kérelmüket. Érettségi bizonyítványukat megelőzően is pedagógusnak készültek 32-en. Jelentős számban (11 fiatal) jelezték, hogy továbbtanulási szándékaikat objektív családi, anyagi okok gátolták — egyébként szívesen próbálkoztak volna valamilyen szakképzettség megszerzésével. Csupán öten tekintették befejezettnek tanulmányaikat a középiskola elvégzésével — közöttük is négy óvónő. A felmérés közvetett adatai a szakfelügyelői jelentések dokumentumaival kiegészítve arra utalnak, hogy képesítés nélkül dolgozó nevelőink zöme — mivel eredetileg is erre a pályára készült — nagy igyekezetei tanúsít elméleti-gyakorlati hiányosságainak pótlására. Az ellenőrzések tapasztalatai kiemelik: különösen azok tanítanak jól, akiket középiskolai tanáruk is korszerű módszerekkel oktatott — hiszen a gimnáziumi órák emlékei élnek frissen emlékezetükben, csupán lemásolják azokat. Közérzetük A fiatal nevelők a pedagógus- és a gyermekközösségekben eltöltött első hónapjai, évei döntő hatásúak lehetnek pályaszeretetük későbbi alakulására, de közérzetük nem hanyagolható el a tanulóifjúsággal való foglalkozás légkörének megítélésében sem. Ötven megkérdezett nevelő közül csupán hárman nem kívánják a jövő szeptemberben megújítani szerződésüket. A többiek — ha nem is elégedettek körülményeikkel — mégis folytatnák hivatásuk gyakorlatát. Negyvenötén érzik jól magukat a tantestületekben, ketten közömbösek, csupán egy véli: őt nem szeretik pályatársai. (Két válasz nem értékelhető.) Kollegáinak véleményét minden esetben, feltétel nél64
