Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 5. szám - HAZAI TÜKÖR - Szodfridt István: Homoki erdők - üdülőerdők

kerülni kell a hosszú egyeneseket. Az a szép út, amelyiknek minden fordulata más és más meglepetést tartogat, újabb és újabb ingereket támaszt a továbbhaladásra, fokozza a kíváncsiságunkat: ugyan mi lehet még a következő kanyar után.

4. Az üdülőerdőket fel kell szerelnünk megfelelő berendezési tárgyakkal. Tűzrakó- helyek, eső elleni beállók, útjelző táblák, padok, a tömegesebben látogatott helyeken asztalok szükségesek. De nem mindegy, hogy ezek milyenek. Újra csak azt kell hangoztatnunk: az „erdei bútorok” akkor szépek, ha beleillenek környezetükbe. Tarkára festett padok helyett natúr-színű és fából készült ülőalkalmatosságot kell készítenünk. Az esőbeállók anyaga is fa, folyók közelében nád lehet. Tervezéshez lehet használni a táji népművészeti elemeket is. Nagyon fontos az, hogy a magas hegyvidékeken bevált, ott nagyon is helyénvaló megoldások szolgai lemásolásától óvakodjunk. Ami szép a Mátrában, nem biztos, hogy megfelel a folyómenti galériaerdők egészen más hangulatú erdőiben. Egyszóval: sajátos, helyi környezetbe beleülő tárgyakat kell terveznünk.

Külön szólnunk kell a kilátókról. Ha nincs függőleges tagoltság, lehetnek olyan helyek, ahol mesterségesen kell segítenünk ezen. Milyen jó lenne, ha a gyakran látogatott bugaci ,,ősborókás”-t felülről is megnézhetnénk, vagy a tőserdei dombtetőn épített, fák koronája fölé magasodó kilátóról pillanthatnánk le a holt Tisza-ágra és környékére. Mindez nagy anyagi áldozat, de megérné.

5. Gondoskodnunk kell a kirándulók megfelelő tájékoztatásáról. Jelentős részük tudatosan is élvezni akarja azt, amit lát. Tudni akarja, milyen növény- és állatfajok kerülhetnek útjába, milyen nevezetes fák, milyen jellemző helyek vannak a meglátogatott területen. Ehhez pedig ismertető füzeteket kellene előállítanunk. Az NDK- ban irigykedve láttam az úton-útfélen kapható sokféle útikalauzt. Olcsón beszerezhető kiadványok ezek, amelyekbe az alapvető természet-földrajzi adatokat gyűjtötték össze, esetleges történelmi vagy néprajzi vonatkozásokat szedték csokorba. Hasznos segítség, mert a szépségre törekvés tudatos eszközeit is felvillantja, a jó megoldások nem maradnak rejtetten.

De nemcsak erre jó az ilyen tájékoztató füzet. Minduntalan azt hangoztatjuk: tájba illő megoldásokat kell keresnünk. Erdőn belül is, de a hozzácsatlakozó üdülőtelepen is. A belső fásítási tervek készítésekor is. A kerítések, sőt ezen túlmenően az épületek tervezésekor is. Igen, de ha nem magyarázzuk meg, mi az, ami a táj sajátos jellegét megadja, mi az a tájbaiIlő, akkor sok jó szándékkal, de még több hozzá nem értéssel afféle jellegtelen keverék együtteseket alakítunk ki. Mégpedig hosszú időre, jóvátehetetlenül. Az ilyenirányú törekvéseknek tehát irányt kell mutatnunk.

Nem tartozik ugyan szorosan az erdei üdülés témájához, mégis meg kell említenünk: a Duna—Tisza köze egyik jellegzetessége a tavasszal kéken csillogó víztükör, a sok nádas és magassásos folt. Gazdag madárvilág lakja ezeket. Van itt mód bőven a természet megfigyelésére. Csak a fülöpházi Szívós-tó gazdag madárvilágát említjük. Óvnunk, védenünk kell ezeket a vadvizeket, és ha felmerül egyiknek-másiknak a telkesítése, alaposan meg kell fontolnunk, mert az elrontott természet helyreállítására alig van mód.

Az elmondottakkal röviden érzékeltetni kívántuk: ízléssel, szépérzékkel, törődéssel, szakmai lelkesedéssel lehet felüdülést teremteni erdeinkben, még itt a homokon is. S ha majd hétvégeken vagy tavaszi, őszi kellemes időben a kirándulók tábora gyarapszik, nyugodtak lehetünk; valamivel hozzájárultunk a szabad idő tartalmas és hasznos eltöltéséhez, és sikerült egy kicsit a természeti szépet is belopnunk a városi ember életrendjébe.

59