Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 5. szám - HAZAI TÜKÖR - Szodfridt István: Homoki erdők - üdülőerdők

egy tanszék létesítésének gondolata is az Erdészeti és Faipari Egyetemen, ez oktatná az erdők közjóléti szerepével kapcsolatos ismereteket.

Az igények tehát már nálunk is jelentkeznek, s kielégítésükre megtettük az első lépéseket. Természetszerűleg ezek ma még jobbára hegyes-dombos vidékeinkhez kötődnek, de egyre több javaslat hangzik el az alföldi erdők és ezen belül homoki erdeink egyes, kedvező fekvésű tömbjeinek hasonló elrendezésére. A megoldáshoz hosszú idő szükséges. Ezért már most foglalkoznunk kell üdülőértékük fokozásával, nehogy a tömeges igények jelentkezésekor kapkodásra kényszerüljünk. A továbbiakban megkíséreljük megyénk ilyen adottságait értékelni, és ennek alapján néhány gyakorlati javaslatot tenni.

Mindenekelőtt azt kell megvizsgálnunk, milyen körülményeket kívánnak az erdei kirándulók, milyen igényeik vannak. Hasonló hazai adatok hiányában két külföldi felmérés eredményét ismertetjük.

A Bécsi-erdőt főként családok keresik fel. A látogatók zöme 40—60 éves. Foglalkozás szerint a hivatalokban dolgozók állnak az első helyen. Legtöbben hetenként legalább egyszer sétálnak az erdőben, főként a nyugalmat és a tiszta levegőt kedvelik. 69%-uk a keskeny, jelzett sétautakat részesíti előnyben, 96% követeli a gépjárművek kitiltását. Zavaró körülményként a látogatók 54%-a az el nem takarított hulladékot, 38% pedig a táskarádiók zaját jelölte meg. A megkérdezettek kétharmada a kevert, fenyő-lomberdőket, tehát a változatos fafajösszetételt, 85% pedig a változatos szerkezetű erdőállományokat szereti.

London egyik városközeli erdejében a kirándulók a következő célokat kívánták elérni: 1. sétaautózás, 2. gyalogtúra és hegymászás, 3. kirándulás, 4. fényképezés, 5. az erdei növény- és állatvilág megfigyelése. A kirándulók itt leggyakrabban 2—4 fős csoportokban látogattak az erdőre. A legtöbb csoport egy-egy család tagjaiból állt. Jelzett parkösvényeket, tájékoztató térképeket, jobb és széles utakat (közülük néhányat autózásra alkalmas formában), valamint a berendezési tárgyak közül a következőket kérték: egészségügyi létesítmények, asztalok-padok, ivóvíz, védőkunyhók, vendéglők, parkolóhelyek, esetleg garázsok. A megkérdezettek többsége jobban kedveli a fenyőket, és a fák faji összetétele és kora szerinti változatosságot igényli.

A homoki ember igénye egyben-másban minden bizonnyal eltér az előbbi felsorolástól. Az ismertetett adatfelvételek azonban feltehetően annyira általános igényeket tartalmaznak, hogy tájékozódásra mégiscsak alkalmasak. Kérdés, milyen mértékben elégíthetjük ki a felsoroltakat a Duna—Tisza köze erdőiben. Nézzük először az erdőket faji összetételük szerint.

A homoki erdők túlnyomó részét már ma is, de a jövőben még inkább, fenyvesek alkotják. Közülük az erdei fenyvesek csak laza árnyékot tartanak, nyári hőség idején számottevő felfrissülést alig nyújtanak. Tetszetős vörös kérgük, acélzöld tűik: megragadó látvány, de ez jobbára csak idősebb, kiritkult állapotban tűnik szemünkbe. A feketefenyvesek tömöttebb koronasátrukkal jobban árnyékolnak. Ennek ellenére — nagy nyári melegben — az átforrósodott tú'avar szinte leheli magából a forróságot. A nagyüzemi gazdálkodás eredményeként összefüggő, nagy területeken telepítjük mindkét fenyőt. A közéjük keveredett lombos fákat elég korán kivágjuk, így aztán meglehetősen egyhangú képet kapunk. Aljnövényzetük is szegényes vagy egyáltalán nincs.

Az akácosok —virágzás idején —óriási virágoskertként hatnak. Bódító illatuk, a méhek hangos dongása, a virágzás idejének kellemes melege méltán csalja oda az erdőben sétálót. De csak május végéig, június elejéig. Kora nyárra a gyep elszárad. Szúrós, nadrágba, — harisnyába ragadó termést érlelő gyomok ütik fel fejüket benne.

56