Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 5. szám - HAZAI TÜKÖR - Szodfridt István: Homoki erdők - üdülőerdők
SZODFRIDT ISTVÁN Homoki erdők - üdülőerdők Az erdő: megfáradt, zajtól siketített, füsttől, koromtól szenvedő városi ember felfrissülésének helye. Elcsitítja a felzaklatott idegrendszert, a fül újra figyel a sok apró neszre, a táguló tüdő szomjasan szívja magába a friss levegőt. Néhány óra: és már vége a heti munka fáradságának, a rohanó tempó okozta feszültség feloldódik, megejt a szabad természet varázsa, a színek, illatok, hangok változatossága, felpezsdül a kedv, és az erdei séta után új energiák feszülnek, raktározódnak, hogy átsegítsenek a következő hét minden fáradalmán. Az erdő tehát gyógyszer, orvosság, a modern városi ember életének nélkülözhetetlen tartozéka. Talán indokolatlan ezt ma még nálunk hangoztatni? Aligha. A legújabb statisztikai felmérések szerint hazánk lakosságának 18%-a Budapesten él, a népességnek közel fele pedig városokban. Ugrásszerűen megnőtt a városi lakosság száma. S a folyamatnak még koránt sincs vége. A városokba áramlás az iparfejlődés természetes következménye. Világjelenség, amelynek sok hasznos vonása mellett kényelmetlen és kellemetlen velejárói is vannak: zajártalom, por, szennyezett levegő, zsúfoltság, idegfeszültség, hogy csak néhányat említsünk. De ezek ellen lehet és kell is védekeznünk. Parkok telepítésével, zöldövezet kialakításával, hobby-kertek létesítésével és nem utolsósorban erdei kirándulásokkal, sok-sok szabadban töltött órával. Az említett bajok orvoslásában az erdészre tehát igen fontos szerep vár. Az erdőket üdülési célok szolgálatára is ,,be kell rendeznie”, tájalakítónak, tájformálónak is kell lennie, s ehhez fejlett esztétikai érzék szükséges. Ha világjelenség a lakosság városokba tömörülése, ugyanilyen világjelenség az erdők hasznosítása üdülési célokra, a tájvédelem megteremtése s ennek megfelelően az erdészeti szakoktatás átalakítása. Az NDK-ban nemrégiben törvényerejű rendelet jelent meg, amely az erdők üdülési jellegének megteremtését, fenntartását célozza. Ugyancsak az NDK alkotmányának 15. cikkelye a korszerű tájvédelmet kötelezően előírja, gyakorlati megvalósításában az állami erdőgazdálkodási bizottságok állásfoglalása a döntő. A Szovjetunió nagy városait ma már 13 millió hektárnyi zöldövezet veszi körül, s 1000 városi lakosra 150 hektár erdő jut. (Összehasonlításul: Angliában csak 2,8 ha.) Az NSZK-ban lépéseket tettek az erdészeti szakoktatás átszervezésére. A tájalakítást, a tájrendezést tantárgyként bevezették a német erdészeti egyetemek, erdészeti szakközépiskolák tanulmányi rendjébe. Kanadában — egy felmérés szerint — az erdők igénybevétele üdülési célokra 1985-ig a jelenleginek 17—18-szorosára emelkedik. Az Egyesült Államok három államában, New Hampshire-ben, Vermontban és Maine-ben, nagyszabású programot dolgoztak ki az erdők üdülőértékének fokozására. Ebben többek között a következők szerepelnek: vízfelületek kialakítása víziszárnyasok részére vadászati célból, horgászási lehetőségek fokozása, az időszakos vízállások vízszintjének szabályozása, cserjék telepítése utak mentén szárnyas vadnak, kempinghelyek kijelölése és felszerelése. Idézhetnénk még sok példát, de ízelítőül talán ennyi is elég. A világszerte észlelt törekvésektől mi sem maradunk el. A budai erdők elsődleges célja régóta nem a fatermesztés. A Pilisben külön parkerdőgazdaságot alakítottunk ki, s az erdészeket tanfolyamokon képezzük ki idegenvezetőkké. A hazai erdők közjóléti, üdülési szerepéről összefoglaló monográfia jelent meg (Keresztesi B.: Magyar erdők), amely a korszerű tájalakítás alapelveivel is részletesen foglalkozik. Felmerült 55
