Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 5. szám - HAZAI TÜKÖR - Czakó Gábor: Riportjelentés a munkáról

A számok arról tanúskodnak, hogy a fiatalabbak és a férfiak „lógósabbak”. Vagy őszintébbek talán? Bárhogy lenne, válaszaik arról is tanúskodnak, hogy a lógást kevésbé tartják röstellnivalónak a többieknél.

A foglalkozási csoportok szerinti fölosztás adatai szerint egyedül az értelmiségieknél alacsonyabb az igenek aránya: 45%, a többieknél 50—54% között ingadozik.

Akik tagadó választ adtak, általában nemigen indokolták állításukat. így csak hármat idézek a bőbeszédűbb válaszok közül: „Nem, mert a munkám érdekel és lefoglal.” (39 éves könyvtárosnő.) „Pontos, rendszerető vagyok.” (36 éves gépkocsivezető.) „Nem, mert akkor kevés a pénz.” (18 éves műszerész.)

A lógósok — vagy őszinték — csoportja színesebb. Kezdjük a példákat az előbbi magyarázat ellenkezőjével: „Nem szeretek kevés pénzért dolgozni.” (21 éves gépkezelő.) „Ezért a pénzért nem érdemes dolgozni.” (22 éves rádiószerelő. Havi keresete 1400 Ft.) Elgondolkodtató, hogy a fiatalabbak egy része így vélekedik: „Ez természetes.” (26 éves nő, irattáros.) Egy 18 esztendős esztergályos visszakérdezett: „És ön?” „Nincs olyan ember, aki nem lóg!” — fogalmaz egy 16 éves segédmunkás — nyílván kora minden tapasztalata alapján.

Erkölcsi tényezőkön kívül a munkahelyek gyönge szervezettsége is lazítja a fegyelmet: „Ha nincs pillanatnyilag munka, mi mást lehetne tenni?” (20 éves betanított munkásnő.) „Nem szólnak érte.” (22 éves férfi, programozó.)

„Pihenek” — írták sokan. Egy 40 éves osztályvezető így fogalmazott: „értekezletek, tárgyalások után kifáradok ,és ekkor érdemi munkát már nem tudok végezni.” Van, akinél egy perc sem vész kárba: „Tanulok.” (38 éves technikus.)

Lopós lógósok

A lógásnak van egy tevékeny formája is: a fusizás. A fogalom nagyjából azt jelenti, hogy valaki munkaidőben, a munkáltató anyagaiból és eszközeivel a saját céljára-eladásra árut állít elő. Lényegileg társadalmi tulajdont károsító lopás a lógás mellett, s így elkövetője kétszeresen vét a munkaerkölcs ellen.

Szokott- e

SzakÉrtelTechTisztSegédIpari

Összesen

fusizni?

munkás

miségi

nikus

viselő

munkás

tanuló

162 fő

77 fő

72 fő

71 fő

28 fő

23 fő

447 fő

Igen

68-42%

15—19%

18-25%

4—6%

10-36%

14—61%

131—29%

Nem

52—33%

21—28%

22—31%

6—19%

11-39%

2-22%

118—26%

Nem válaszolt

42—25%

41-53%

32-44%

51-86%

7-25%

4-17%

198—45%

Megjegyzés: A nem válaszolók csoportjába soroltam azokat is, akik így válaszoltak: „Munkám profilja nem teszi lehetővé, sajnos.” (20 éves irattárosnő.) „Sajnos, nincs összeköttetésem.” (26 éves nyomdász.) A szándék a jelek szerint megvolna náluk, mégis tényként kellett elfogadnom, hogy nem fusiznak. Az érthető „szemérem” mellett e tény szaporította a hallgatók számát. Sok foglalkozás csakugyan nem nyújt lehetőséget ennek a munkahelyi vétségnek az elkövetésére. Csak egy adat: a kikérdezett 53 szakmunkásnő többsége a PANYOVÁ-nál és egy műszergyár szalagján dolgozik. Náluk a fusizók aránya 15% (8 fő), szakmunkás férfiaknál 55%!

Ha csak az igenek és nemek arányait vetjük össze, rögtön kiderül, hogy a válaszolóknak mintegy fele le-lecsíp valamit a társadalom tulajdonából, mégpedig annál többet és többen, minél inkább lehetőséget kínálnak erre a foglalkozási-munkahelyi adottságok.

Jellemző, hogy arányban és abszolút számban is milyen sokan tettek „beismerő vallomást” — holott az jóval több kockázattal jár — elvileg —, mint a lógásnál. A magyarázat a következő válaszban rejlik: „Kisebb dolgokat csinálok, amiknek az értéke pár forint. De csak saját szükségletemre, eladásra nem. És még a főnököknek. ..” (28 éves géplakatos.) Azt hiszem, hogy az utolsó négy szó rövidségét felülmúló a jelentősége. A fusizás elleni harcban iránymutatásukat nem szabad figyelmen kívül hagyni. . .

A fusizás okát kideríteni nem kell: „Evvel egészítem ki fizetésemet.” (20 éves mintakészítő.)

Végül három érdekesebb magyarázat. Az első a hiánycikklistával kapcsolatos: „Csak apróságokat, melyek nem kaphatók, vagy aránytalanul sokba kerülnének.” (31 éves üzemmérnök.) És akad, aki erényből csinálja: „Mert számomra vagy más számára hasznos dolgot cselekszem, és ez leköt.” (16 éves betanított munkás.) „Szakmaszeretetből.” (55 éves marós.)

53