Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 5. szám - HAZAI TÜKÖR - Czakó Gábor: Riportjelentés a munkáról
A harmadik szembetűnő sajátosság — melyet tekinthetünk második megfigyelésünk „fordításának” is — a képzettség növekedésével egyenes arányban kívánnak a megkérdezettek egyre több pénzt. Ez érthető. A mesterségbeli általános szaktudás egyetlen értelmiségi pályán sem tartható fönn, s nem fejleszthető csupán a munkahelyi gyakorlat alapján, de áll ez bizonyos szakmunkákra is, pl.: díszkovács, elektromos berendezések szerelői stb. A tanulás pedig pénzbe kerül. De a tanulás maga is kitermeli a magasabb kulturális igényeket, melyek újabb, külön forintokba kerülnek. Beszélhetünk még a közismert státuszszimbólumokról is: egy orvosnak, de bírósági fogalmazónak vagy segédművezetőnek többet kell adnia külsejére, mint mondjuk egy szénlehordónak, bár ő esetleg kétszer annyit keres, mint az előbbiek... Más: egy osztályvezetőnek nem illik Munkás cigarettát szívni, vendégeit nem kínálhatja 15 forintos borral, gyerekét legalább ötféle külön tanfolyamra és edzésre kell járatnia, felesége sem nélkülözheti a divat legújabb vadhajtásait. No és két-három évenként mesélni kell a hivatalban Párizsról, Dubrovnikről, de legalább Krakkóról... Érdekes, hogy a tisztviselők óhaja — alacsony jövedelmük-szakképzettségük, így második és harmadik észrevételünk ellenére —alig marad el a legmagasabb keresetűekétől, az értelmiségétől. Több magyarázat is kínálkozik. A csoport zöme nő, akik nehezen tudják kivonni magukat a divat s bizonyos hivatalokban föl-föllendülő öltözködési versenyek hatása alól. Ruházata alapján ma már nemigen lehet megkülönböztetni a személyzeti vezetőnőt a legkisebb gépírólánytól. Női mivoltukból ered, hogy bevásárló háziasszonyként ők érzékelik elsősorban az esetleges anyagi gondokat is. Státusszimbólumaik jobbára az értelmiségével rokonok, egyrészt mert az ő környezetükben, segéderőikként dolgoznak, másrészt bizonyos részüket családi kapcsolataik is ehhez a réteghez kötik. Ritka az olyan mérnök vagy osztályvezető, aki továbbtanulásra — esetleg valamilyen divatos szakma elsajátítására — alkalmatlan csemetéjének ne akarna és ne tudna íróasztalt szerezni. E réteg státuszát a bürokrácia léte erősíti mert érdemét, társadalmi jelentőségét meghaladó fontossággal ruházta föl. Munka és? vagy? sok pénz A bevezetőben már szó esett arról, hogy a szocialista erkölcs a szorgalmas, gondos munkavégzést a legfontosabb erények egyikeként értékeli. Hogy ez mennyire vált az emberek sajátjává s mint erkölcsi követelmény belső igénnyé, a következőkben látjuk — legalábbis az általam megkérdezetteknél. Dolgozna-e, ha nyerne a lottón? Igen Félállásban Nem Nem válaszolt Magasabb Alacsonyabb Férfiak szakképzettségűek 149 fő 285 fő 245 fő 89—60% 119—42% 129—53% 28—19% 51—18% 49—20% 26—17% 103—36% 50—20% 6—4% 12—4% 17—7% Nők 202 fő 84-42% 34—17% 78—38% 6-3% Összesen 447 fő 213—48% 83—18% 128—29% 23—5% Megjegyzés: A magasabb szakképzettségűek között szerepelnek az értelmiségiek és a technikusok, a másik csoportban a többiek. A táblázat osztásán kívül az egyes foglalkozások képviselői alig tértek el egymástól, így véleményüket szükségtelen részletezni. A második választípusba ilyenek kerültek: „Négy órás állást vállalnék.” „Pár évig nem dolgoznék.” „Alkalmilag vállalnék valami kedvemre valót.” A kikérdezetteknek csaknem harmada munkáját csupán kenyérkeresetnek, létfönntartási eszköznek tekinti. Azoknak az aránya, akiket jelenlegi vagy reálisan, lottónyerés nélkül elérhető hivatásuk- munkájuk kielégít, ha kevéssel is, de 50% alatt marad.J Egyedül a magasabb szakképzettségűeknél megnyugató a kép; 79% (4/5 rész) ragaszkodik a munka valamelyik formájához. A bonyolultabb, sokoldalúbb igénybevételt jelentő munka könnyebben válik hivatássá. Csaknem kétszer annyi nő nem akar lottónyereség esetén állást vállalni, mint férfi. Nem azért, mintha a mintában szereplő nők alacsonyabb szakképzettségűek lennének a megkérdezett fériaknál. A férfiaknál 33,8% a magasabb szakképzettségűek aránya, a nőknél 32,6%, 66 fő; 31 technikus, 35 értelmiségi — köztük 2 vezetőállású. Ellenőrzésképpen megkérdeztem minden nőtől, hogy „dolgoz- na-e, ha férje sokat keresne”. „Fillérre” ugyanennyi jött ki, ugyancsak 78-an írtak nemet. Az állást vállalni nem óhajtó 78 nő (1 /3-a) 26 fő — (33%) magasabb szakképzettségű, tehát ugyanannyi, mint az összes nőhöz képest a tanultabbak aránya. A hasonló véleményen levő iskolázottabb férfiak jóval kevesebben vannak: 10 fő — 4%. Úgy tűnik, a munkahelyi hivatásérzet a férfiaknál fokozottabban kapcsolódik a magasabb képesítéshez. Érdekes, hogy a nők közül valamivel kevesebben 4 51
