Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 5. szám - HAZAI TÜKÖR - Czakó Gábor: Riportjelentés a munkáról
Lát-e lehetőséget SzakÉrtelTechTisztSedédIpari Összesen az előrejutásra? munkás miségi nikus viselő munkás tanuló 447 fő 163 fő 77 fő 72 fő 71 fő 28 fő 23 fő Jelenleg is Foglalkozás v. munka26-16% 12-16% 9—12% 13—18% 5—18% 3-13% 72-16% hely változtatás révén 38—24% 2- 3% 13—18% 22—31% 7-25% 9-39% 93—21% Nem lát lehetőséget 65-39% 45-59% 34-48% 28—39% 9—32% 2- 9% 183—41% Nem válaszolt “* 34-21% 18—23% 16—22% 8-11% 7-25% 9-39% 99—22% Föltűnően sokan tartották kényesnek a kérdést.. . Jelenlegi körülményei között egyik csoport többsége sem lát érvényesülési lehetőséget. A reménykedők aránya mindegyiknél nagyjából egy szinten: 20% alatt maradt. Szembeötlő a legszakképzettebb munkaerő: az értelmiségiek és a technikusok borúlátása. Különösen a értelmiségieké. (Itt utalnunk kell korábbi megállapításunkra: ők ragaszkodnak legjobban mesterségükhöz.) A nőknél 44, a férfiaknál 38% nem lát semmilyen előrejutási lehetőséget. Az állás-, és foglalkozásváltozásban bízók aránya az életkor növekedésével fordítottan arányos: 20 év alattiaknál 31—20—25 éveseknél 21—26—35 éveseknél 12—36 évnél idősebbeknél 2%. A pesszimisták viszont szaporodnak: 27—38—52—62%. A szakmunkások és technikusok legkivált a tanulásba vetik hitüket: „Tanulás, több gyakorlat.” (20 éves villanyszerelő.) „Továbbtanulásom esetén látok előrejutási lehetőséget” — írja egy 23 éves tervező technikus. Vajon, ha diplomát szerez, ő is úgy fogja érezni — mint az értelmiségiek zöme —, hogy lehetőségei csúcsára jutott? Többen fizetésük emelkedésében bíznak: „Magasabb kereseti lehetőség, persze úgy, ha az árak egy helyben maradnak”. (28 éves esztergályos.) „Életszínvonal-emelkedés és nagyobb kereset.” (21 éves kéziszedő.) „Kizárólag saját tehetségemben és rátermettségemben bízhatom. Nálunk szamárlétra nincs.” (26 éves ügyvédjelölt.) S akik nem vagy alig remélnek: „A bírói kinevezésen kívül mást nem.” (25 éves nő, bírósági fogalmazó.) „Műszaki fejlődésben igen, pozícióban nem.” (27 éves technikus.) Olvassák el azok szavait is, akik foglalkozásuk vagy állásuk megváltoztatásától várják, hogy viszik valamire: „Ebben a foglalkozásban semmilyent.” (19 éves adminisztrátor.) „Ennél a vállalatnál semmilyen lehetős éget nem látok.” (24 éves gépészmérnök. Legföljebb néhány hónapja dolgozhat még . . .) Sajnos, nagyon gyakori az effajta válasz, elsősorban a fiatal é telmiségiek körében: „ . . . más vállalathoz menni, mert itt nem vagyok rokongyerek, sem haver, sem nő.” (27 éves mérnök.) Szomorú és érthetetlen pazarlás folyik nálunk a „szürke állománnyal”. Jogász- és hírlapolvasói gyakorlatom naponta értesít pörökről, melyek nélkül újítás-találmány díját csak hébe-hóba fizetik ki az alkotónak, „befolyásos menedzserekről”, akik nélkül — és az általuk rabolt sáp nélkül — a mű hányszor, de hányszor elsikkad, és megvalósulása olykor annyi időt-energiát követel, hogy időközben elavul, vagy a szerző készül ki, és elmegy kutyát tenyészteni, mint olvastam nemrég egy valaha kitűnő mérnökről. Tucatjával találtam ilyen keserű válaszokat: „Míg a pártfogók pozíciója ilyen erős, a képességek és a munka alapján nagyon keveset. Attól függ, hogy az ember mennyit bír lenyelni.” (26 éves villamosmérnök.) Minthogy a rossz hír, a fájdalmas tapasztalat kétszeres sebességgel terjed, nem csodálkozhatunk a cinikusnak tűnő hangokon sem: „Tanulás -f nyüzsgés.” (27 éves technológus.) „Jó adminisztráció.” (26 éves tanárnő.) „Párttagnak lenni és mindenre tapsolni.” (29 éves lakatos.) „Nem tőlem függ.” (21 éves nő, érintésvédelmi mérő.) „Ha minden jól megy, talán 10 év után kineveznek alorvosnak.” (35 éves orvosnő.) „Aki gyerekét egyedül neveli, 10 év után 1600 Ft fizetést kap, a vállalat lakáshoz nem juttatja, miként juthatna előre?!” (28 éves műszaki rajzolónő.) „Kilátástalan. Mint ilyen csak összeköttetések révén lehetséges.” (32 éves technikus.) De akadt ilyen válasz is: „Egyelőre semmi célom nincs a továbbjutáshoz.” (31 éves nő, gyalus.) A munka és bére Mindenkitől megkérdeztem, hogy mennyi a havi jövedelme, s ezt elegendőnek vagy soknak tartja- A 424 kereső közül 58 (13%) minősítette elégnek, 366 keveselte a jövedelmét (86%). A harmadik csoportba senki sem sorolta magát. A kikérdezettek 8%-a (33 fő) keres havonta 3000 Ft-nál többet, ezek 42%-a (14 fő) elégedett. Az alacsonyabb keresetűeknél csak 11% vélekedik ugyanígy. Gondolom, ez természetes. 4 Forrós 49
