Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 5. szám - Szekér Endre: Arcképvázlat Illés Endréről

lőtte. Ezek a határozók fényt kapnak, fontosabbá válnak, sokat mondanak el egy-egy szereplőről, egy-egy pillanatról.

De a stílust nem csupán egy-egy külsőleges nyelvi elemmel jellemezhetjük! Illés Endre épp abban egyéni, főleg utóbbi írásaiban, hogy lemetsz egy jelzőt, feláldoz egy hasonlatot, töröl egy metaforát. így csak a legfontosabb mondatrészek maradnak meg. Amikor Illyés prózájáról ír, így összegez: „szárnyai vannak”. Bartókról írva hirtelen megáll, s ezt a két mondatot teszi egymás mellé: „A történet vége: Bartók elhallgatása. Kisimíthatatlan emlék, feloldhatatlan csomó.” A magányos kisfiú tragikus történetét is végtelenül szikár mondatokkal zárja: „Amikor apja hatkor hazaért, a fiú teste már hideg volt. A mélység fölött függött. Alatta, kissé hátrább, a szék” (Andris).

Rend és alaprajz

A József Attila-i rendélményéi Illés Endre műveiben is. Amikor alkotóműhelyének titkairól beszél, mindig elmondja, hogy az „alaprajzot” kell ismernie, s utána a biztos alapokra építhet már. Elrendezi gondolatait, megtervezi hősei sorsát, még könyveit is úgy rendezte volna el szíve szerint, hogy az egymás mellé kerülő életművek „rímeljenek” egymással. így Ady jobbjára a Bibliát állítaná, baloldalára Móricz Zsigmondot. Ez az önmagával s mindenkivel szemben támasztott igény, követelmény megmutatkozik kötetei szigorú megszerkesztettségében (Szigorlat, Szakadékok). A rend, a pontosság visszatérő motívuma novelláinak is. A Pedáns kis öregasszony című tollrajzában intőszép példát idéz: a pontosságra törekvő öregasszonyét, ki szerint Piazze Novone nincs, csak: Piazza Novona van! S a változó, sok mindent elsodró XX. században az Illés Endre- művek a megőrzés, a megtartás példáját is sugározzák.

Ez a fegyelmezettség írói érdeme is: nem engedi túlfutni a történetet, nem élezi ki túlzottan novellái vagy színművei konfliktusát, sohasem „hatásvadász”. Mindent megvilágít írói ábrázolása fényével a kellő időpontban, a megfelelő ideig. Teljes világítással él, ha pillanatképet rajzol, akkor is.

„Olyan korban élünk, amikor a legnagyobb művészektől lehet szerkesztést és világnézetet tanulni, például Bartóktól és Picassotól” — mondta Illés Endre. Megfér művészetében a humanista művész klasszicizmusa és modernsége, racionalizmusa és magas igényessége, kérlelhetetlen igazmondása és franciás stíluseszménye, szilárd alaprajzra építése és sugárzó játékossága. Illés Endre megfogadta a jövőbe néző József Attila tanácsát, ki nemcsak a szabadság szülte rend szépségére, hanem a szép komoly játékok varázsára is felhívta a figyelmünket.

45