Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 1. szám - HAZAI TÜKÖR - Szesztay András: Tudományos „iskolák” Magyarországon. Kodály Zoltán és tanítványai
íemesíti, hanem értelmi fejlődésüknek, pl. az idegen nyelvek vagy a matematika tanulásában való hallásuknak is szárnyakat ad. De Kodály nemcsak ezt a nagyszabású pedagógiai programot indította el. Működése mindhárom terü- etén közvetlenül is átütő hatású tanító volt. Jóformán valamennyi, ma 50—70 év körüli zeneszerzőnk íz ő „iskolá”-jához tartozik. Tudományos örökségét legszorosabban vett műhelye, a Magyar Tudomá- lyos Akadémiának az a nemzetközi rangú Népzenekutató Csoportja viszi tovább, amelynek haláláig igazgatója maradt, míg pedagógiai módszerét a zenei iskolákban, illetve a tokiói a bostoni és az ilakulóban levő kecskeméti Kodály-lntézetben dolgozó tanítványai és követői. Közvetve pedig minden jelentős magyar muzsikusnak példaképe Kodály. Azoknak is, akik más uta- con járnak, mint ő. Halála estéjén pl. az egyik fiatal zeneszerzőnknek a hír hallatára rögtönzött szeriá- is gyászzenéje búcsúztatta a rádióban ... És ez a közvetett követői kör messze túlnyúlik a zenésztársadalmon. ,,A TANÁR ÚR” — így ismerték, így nevezték őt szerte az országban. Népdalaink megmentésével s remekművekbe emelésével lemzeti kultúránkat a maga egészében megújította: magyarok, úgy nézünk fel rá és Bartók Bélára, mint finn rokonaink Lönnrotra, a Kalevala felfedezőjére. Vállalkozásuk modellje — a legegyszerűb- aen „népi”-ből bontani ki a legegyetemesebben ,,emberi”-t, s azután újra „mindenkiévé” tenni ezt a egmagasabbrendű mondanivalót — szakmájára tekintet nélkül minden értelmiségi számára példa, program. S végül, de nem utolsósorban a mindenkori üldözöttek, megbélyegzettek védelmezőjeként — emberségből, „civil kurázs”-ból is egy egész nép páratlan tekintélyű tanítója volt Kodály Zoltán. E szinte hihetetlenül gazdag életnek és életműnek a részletesebb ismertetése helyett itt most kénytelenek vagyunk a Kodálytól és Kodályról idegen nyelveken megjelent tanulmányokra utalni. De talán az elmondottakból is kiviláglik, mennyire óriás volt Kodály úgy is mint alkotó, úgy is mint nevelő, és úgy is mint a nemzeti jelleg kifejezője-továbbformálója. Pátriárkái életkora: hogy több mint hatvan esztendőn át tanított (s mindig itthon, Magyarországon), ,,iskoláját” különlegesen is alkalmassá teszi arra, hogy az egymást követő tanítványi generációk életében nyomon követhessük a ,,még-személyes”-ből a „már-személyes”-be való átmenet tendenciáját. Az viszont, hogy „iskolája” egy zeneszerzői, egy zenetudományi és egy zenepedagógiai „iskolá"-vá ágazott tovább, azt a másik, nem kevésbé izgalmas kérdést helyezte vizsgálatunk gyújtópontjába, hogy mennyire volt s mennyire maradt egy ez a három „iskola". Mutatis mutandis, a többi nagy „iskola” sem kerülheti ki ezt a kérdést: a különböző irányokban specializálódó tanítványok munkamegosztásában hogyan él tovább a „mester” örökségének integritása? A mester és a tanítványai közti viszony s a tanítványtársak egymásközti viszonya makroszociológiai összefüggései: vizsgálatunk eddigi eredményeit e köré a két központi kérdés köré csoportosítva (s e két kérdésre redukálva) foglaljuk össze. Előbb azonban még magáról a vizsgálatról a következőket kell előrebocsátanunk: A vizsgálat legelején tartunk; Bácskai Erika és Manchin Róbert zeneszociológusokkal tavaly kezdtük el. Anyaggyűjtésünk legfőbb eszköze a Kodály közvetlen tanítványaival felvett többórás mély interjú. Az interjú-vezérfonalat, amely a másik négy „mester” tanítványaival tervezett beszélgetéseinknek is vezérfonala, egy olyan kísérőlevéllel küldtük meg, előre, kérdezettjeinknek, amelyben a legkevésbé sem rejtettük véka alá, hogy magunk is Kodály közvetett követőinek szeretnők tudni magunkat. Ez aligha befolyásolta válaszaikat,hiszen valamennyien a Kodály-ügy elkötelezett képviselői;viszont hogy tudták: az ő ügyük részének tekintjük vizsgálatunkat, olyan interjúhelyzetet teremtett, amelyben a munkatárs bizalmával és alaposságával válaszoltak kérdéseinkre. Eddig tizenhat ilyen mély interjúra került sor; túlnyomórészt az első generációba tartozó — hatvan—hetven esztendős, már régóta maguk is „mester” — Kodály-tanítványokkal. Emellett két csoportos beszélgetést is rendeztünk, különböző korosztályok tagjainak részvételével. A magnetofonnal felvett beszélgetések írógépeit anyaga több mint ötszáz oldalt tesz ki. A beszámoló hátralevő részébe iktatott idézeteket, természetesen az egyes személyek megjelölése nélkül — illetve a Kodály- tanítványok publikált visszaemlékezéseiből, vallomásaiból választottuk ki. I. A Kodály és a tanítványai közötti viszonyról Kodály áttetszőén tiszta élete annyi más minden mellett az „intellektuális” és a „személyes” magától értetődő egybefonódásának is kánonja, „ideáltípusa”. Kongeniális „kollégája”, ikerpárja a nemzeti megújulás jelképévé vált zenei mozgalom élén: Bartók Béla volt a legjobb barátja. A felesége pedig, (maga is zeneszerző, esztéta és költő), nem csak a kompozíciót,.ihlette”, hanem, a népdalgyűjtéstől az új zenei nevelésért vívott küzdelmekig, valamennyi vállalkozásában köztudottan a legközvetlenebb munkatársa is volt. A munkatárs-szövetségesből lett legjobb barát és az elsőszámú munkatárssá vált feleség: e két kardinális intragenerációs kapcsolat analógiájára kézenfekvő volt azt feltételeznünk, hogy az „intellektuális” és a „személyes” Kodály intergenerációs kapcsolataiban, így mindenekelőtt éppen a tanítványaihoz 43
