Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 5. szám - Hatvani Dániel: Négy vers
vénséges napjaimra. Életem nem csoporttulajdon s nem is szelektált diafilmsorozat. Mi bánkódnivalóm volna? Egy üveg bor s pár cigaretta már proletárrá avat s egy személyben királlyá is, kinek trónja a kozmikus szélfúvások lekottázhatatlan dallamaiból épül. BÁLVÁNY Körtéfa derekadon méhrajok odva virágzó tomporod árnyéka eliziumi mező túlvilági fényben Elorozhatatlan vagy önmagadtól tenyésznek rajtad csókom indái s téged táplál e parazitaság Ki szedi össze verejtékező tested világgá gurult fagyöngyeit lapulevél dob ecetfa síp kíséretében Átgázolsz az örökkévalóság harmatán hogy rejtekhelyükhöz visszatalálj csorduló mézzel köldököd alatt Hadd szenderedjem öled lombzugásában mert csak az évszázad újrafelfedezett bombatölcsérei között érik a csend Vascölöpökhöz kötözötten csak rángatózás a vágyak varázstánca éveim elnémuló erdejében De lábadnál kezdődik a végtelen gyú'rűzésed megszentelt ritmusában illatoznak tenyered husvét-szigetei SZÜRETI VERS Mit tehet a szőlőlevél ha a vödrök megzördülnek nahát ne legyen csárdás fekvőprések duruzsolnak fortyan csillagok leve
