Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 1. szám - ÉLŐ MÚLT - Gál István: Arany János és az angol irodalom
többet kárhoztatott félmúlt az udvar embereinek és a mesterembereknek a találkozása alkalmával az utóbbiak valósággal Móricz Zsigmond-i élő magyar beszédével szemben az udvaroncok ironikus kifigurázásaként van alkalmazva. Valóban ebben a fordításában kénytelen saját szigorú elvei érdekében a legtöbb szótagelvonást, szórövidítést és félmúltat használni. De hogy is lehetne pótolni a divatból kiment félmúltat, ha a sorok számát nem akarjuk szaporítani? Valljuk be, a magyar nyelv a félmúlt igeidő elvesztése óta kevésbé alkalmas a tömör kifejezésre. A Hamlet esetében a nyelvújítás és a reformkor kevésbé fejlett filozófiai műnyelve akadályozza ma a megértést, de kérdés, hogy a ma már mindennapi prózává silányult filozófiai és szociológiai műnyelv ugyanazt a hangulatot áraszthatná-e, mint az Arany-korabeli úttörő magyar filozófiai nyelv. Az Arany-fordította Shakespeare-drámák újabb fordításának kívánalmáról egyre több szóbeszéd hangzott el az utolsó évtizedekben. í rásban a fiatal anglisták egyik legkiválóbbja, Ruttkay Kálmán fejezte ki a Shakespeare-kutatók véleményét, mert annak kell tekintenünk egy olyan tanulmányt, amely az Akadémiai Kiadó cégére alatt az angol irodalom három mai vezető magyar szakértője, Kéry László, Országh László és Szenczi Miklós szerkesztésében jelent meg. Ruttkay a háború utáni első teljes Shakespeare-kiadás segédszerkesztője és Arany Összes Művei angol műfordítás-kötetének kiadója. Különös módon Arany szavait és fogalmazását, az általa a kortárs-fordítók megbírálásánál használt szakkifejezéseket fordítja éppen maga Arany ellen. Még Arany tömörsége is „feszességgé” válik és a tömörítés által az eredeti „szesze” tűnik el. Nem véletlen, hogy a legutóbbi teljes Shakespeare- kiadásban Arany szövege változatlanul jelent meg, ellentétben Vörösmarty és Petőfi fordításaival, amelyeket Szabó Lőrinc és Illyés Gyula, a német fordításból készült hibák megállapítása után, nagyon helyesen kijavított. Minthogy Arany Shakespeare-fordításainak ma sincs behatóbb vizsgálata, és még mindig meg kell elégednünk Radó Antalnak a Magyar Shakespeare-Tár hasábjain megjelent lelkiismeretes, de rövid elemzésével, javaslom, hogy költőkből, nyelvészekből és anglistákból alakuljon egy bizottság, amely végre nem Arany hibáit, vagy nem csak azokat vadássza, hanem Arany fordításainak feiülmúlhatat- lanságát bizonyítja be részletes okadatolással. Angol hatások Aranyra Pótolhatatlan veszteség Arany angol érdeklődésének kutatása terén az a nyolcszáz kötet könyv, amely az ostrom alatt Voinovichéknál elpusztult. A 10—12 hallgatag év olvasmá- mányai magyarázhatják talán az eposzokban és balladákban mutatkozó teljesen más hangnemet. Az eddigi hatáskeresés ezekre az alkotásokra nem terjed ki. Igaza van Sőtér Istvánnak,aki az akadémiai emlékülésen elhangzott előadásában felhívta a figyelmet a fordítások döntő szerepére. Aristophanes és Shakespeare azonban önmagában nem magyaráz meg mindent. Bár még alapos mikrofilológiai munka vár ránk,hogy Arany olvasmányainak nyomait megpróbáljuk megállapítani, de ezt a feladatot mindenképpen el kell végezni. Az angol viktoriánusok vizsgálata azonban még komoly eredményeket hozhat. Szerb Antal Hebbel, Storm és Richard Wagner párhuzamára utalt és Tennysont is emlegette. Szeretném felhívni a figyelmet a ToldiSzerelme nápolyi eseményeinek párhuzamosságára Walter Savage Landor vonatkozó magyar trilógiájával. Browning a kései balladák szerkezeti megoldására adhatott ötleteket; Swinburne pedig a népi történetek énekbefoglalására. Hatásról nem lehet szó, de Arany zsenialitását mutatja, hogy a magyar néphiedelem világának a modern lélektan eszközeivel való egyesítése olyan maradandó műveket hozott létre, amilyeneket évtizedekkel később csak az ír népi reneszánsz vezető alakja, Yeats tudott produkálni. Arany általános érdeklődése Angliairánt Az angol nyelvet illető vizsgálódásain és angol klasszikusok fordításain kívül, mint a Szépirodalmi Figyelő és a Koszorú szerkesztője, az angol irodalom magyarországi megismertetéséért annyit tett, mint csak Babits, amikor 1930-ban átvette a Nyugat szerkesztését. Tanítványai közül Agai Adolf,Baráth Ferenc és Dömötör János vált az angol irodalom és az angol irodalmi műfajok szakértőjévé. A családban maga Arany László volt az angol irodalom megszállottja. A Délibábok Hőse Angliáról és Londonról szóló versszakai hűen tükrözhetik kettőjük felfogását. A család kedvenc angol történetkönyve, Dickens ifjúság számára írt angol története volt a forrása Arany László első művének, az Elfrida című elbeszélő költeménynek. Mint az Akadémia főtitkárára, Arany Jánosra hárult a nemzetközi kiadványcsere adminisztrálása. Fennmaradtak angolnyelvű levélfogalmazványai számos 36
